Hollandiában, abban az országban, ahol kitalálták a valóságshowkat, a műfajból Dunát (vagy Maast…) lehetne rekeszteni. Napjainkban főleg e műfaj scripted reality, illetve reality sorozat ágának képviselői a népszerűek, gondolhatunk akár a
- Boer zoekt vrouw
- Wie is de Mol?
- Temptation Island
- Utopia
évadjaira.
Itt és most nem szeretnénk minősíteni az egyes műsorokat. Viszont a szépszámú holland kínálatból belefutottunk egy darabba, amit odaszegezett minket a képernyőkhöz, - a Gefileerd – kifilézett – című, hat részes minisorozatba.
Az alapkoncepció igen egyszerű: végy 5, a világ szerencsésebb felén – ebben az esetben Hollandiában – született átlagos fiatalt, 3 lányt és 2 fiút. Van köztük proteinzabáló, gyorsétterem, hús és sushi rajongó, illetve vendéglátós család gyermeke is. Nem különböznek igazából tőlünk semmiben sem: esznek-isznak, fogyasztanak, akkor és annyit, amennyi jól esik. És persze ha valami már nem jó, vagy nem kell, akkor ők is gond és lelkiismeret-furdalás nélkül dobják ki a kukába. A műsor lényege lecsupaszítva annyi, hogy mi történik akkor, ha megmutatják ezeknek a srácoknak azt, hogy hol és milyen körülmények között készülnek az általuk imádott ételek.
A hol és hogyan ebben az esetben Thaiföldet jelenti, ahová a mini-sorozat készítői viszik az 5 résztvevőt, és ahol ők pár hétig úgy dolgoznak és laknak, ahogy az élelmiszeriparban dolgozó helyiek, ebbe beleértve a munkakörülményeiket, keresetüket és ezáltal az elkölthető pénzüket is.
Nyilván sejtjük, hogy ez az élettapasztalat egyikőjüknek sem kellemes. Azonban mégis más elképzelni, mint látni összeomlásaikat és sírógörcseiket a kegyetlen munka közben, megdöbbenésüket a munkakörülményeken, a kilátástalan sorsokon, vagy azon, hogy a helyiek egy nap keresnek annyit, amik ők otthon egy sörre adnak ki.
Leírva nem adható át, hogy élték meg azt, hogy amikor élő csirkék nyakát kellett átvágniuk a csirkegyárban az öklendeztető szagban, milyen volt garnélát gyűjteni a klóros vízben, milyen egy halászhajón kegyetlen körülmények között éhbérért dolgozni, vagy a rizsföldön rizst szedni még akkor is, ha nem bírják tovább. Átélik azt, hogy munkaadójuk nem keres semmit aznap, mivel ők nem dolgoztak elég keményen, úgy, ahogy a helyiek teszik nap, mint nap. Találkoznak prostituáltakkal, akiknek ez az egyetlen lehetősége, hogy segítsék családjukat, akik a rizsszedésből nem élnek meg és megismerkednek évekig halászhajón, rabszolgaként tartott emberek történeteivel is.
De hogy ne legyen ilyen komor és kilátástalan a hangulat, minden adásban megismertetik őket az adott iparág fenntartható változataival is. Az utolsó adásban pedig már Amszterdam egyik éttermében főznek sztárséfek segítségével a meghívottak részére több fogásos menüt helyi, vagy megbízható, garantáltan nem kizsákmányolásból származó forrásokból.
Bár a fent leírtakból azt gondolhatnánk, hogy az adás íve kicsit szirupos, hiszen úgy tűnhet, hogy eljutunk a „tojunk mindenre, élünk a mának” felfogástól az „ezentúl csak morzsákat eszünk a földről” hozzáállásig, mégsem erről van szó. A Gefileerd egy szórakoztató program és szórakoztat is – legalábbis szerintünk. Az öt résztvevő hozzáállását valószínűleg megváltoztatták az átéltek, nekünk pedig nem árt, ha mi is végiggondoljuk az ételhez való viszonyunkat. Hiszen csak nem rójuk fel a Gefileerd készítőinek, hogy felhívják a figyelmünket egy létező, de mégsem szem előtt lévő problémára.
A műsor adásait az NPO3 adó oldalán, vagy az NPO Start szolgáltatására regisztrálva bárki, akár felirattal is visszanézheti.
