Ahol minden zsebkendőnyi terület takarosan rendezett és szigorú rendeltetése van, és a csak vonatablakból látható hátsó gyárudvarokat sem veri fel a gaz, nem eszi a rozsda, és ahol az építési-felújítási láznak sosincs vége: Hollandiában mindenütt az okos területhasználatra találunk példát, pedig az unalmas kétdimenziós terepi adottságokból első látásra nem feltétlenül következtetnénk ennyi kreativitásra.
A 2008-as válság után Hollandia nagyvárosaiban többnyire a vasútállomások „plázásításáé” volt a főszerep. Emiatt kerülgethettük évekig a paravánokat az Utrecht Centraal csomóponton vagy az állványokat Tilburgben. Aztán évente adták át az újabb és újabb csarnokokat: 2014-ben a Station Rotterdam Centraalt, 2015-ben pedig a Spoorzone Delft hallját, a mennyezeten a város 19. századi térképével. 2016 decemberében a hullámos mennyezetű óriáscsarnokot Utrechtben, és ugyanebben az évben a felújított hágai pályaudvart is. A jobb helyeken van zongora is, szerencsére gyakori használatban, így a kedvenc meeting pont kijelölésével és megtalálásával sem kell sokat vesződni.
Azóta a belvárosfejlesztési divat nem állt meg a vonatos témánál, a néhai – vasút közeli – gyárak újragondolása révén remek közösségi tereket, eseményközpontokat, az adott eseményhez igazítható-alakítható termeket, könyvtárat vagy épp koncerttermet varázsoltak sok-sok régi épület helyére.
A hollandok legendásan szeretnek meetingelni, konferenciázni és börzézni, a rendezvények végén pedig borrel-ezni, ahol gyakran egy-egy pohár bor vagy sör kíséri a netwörkölést. Még jó, hogy kifejezetten tömegközlekedésre hangolták az érkezést és a távozást, így még ez utóbbiból sem lehet komolyabb baj. Távozáskor már csak az otthoni állomáson lezárt biciklit kell megtalálni és levezetésképp hazatekerni vele.
Ilyen indusztriális eseményközpont a hajdani Prodent gyár Amersfoorban. Majd 80 évig, 2011-ig gyártották itt a hollandok „nemzeti fogkrémjét”, a gyártás elköltöztetése után pedig 1000 fős befogadására képes rendezvényközpontot rendeztek be, valamint közösségi teret kis kávézókkal, workshopoknak otthont adó helyiségekkel, melyeket a gyár egykori dísztárgyaival dekoráltak, és az egykori laborok fehér csempéit, tisztaság-hangulatát is megőrizték.
A hajdani textilipari város, Tilburg belvárosa is rohamléptekben fejlődik, a Spoorzone, azaz az állomás környéke retro pubokkal, az E.V. E. menő éttermével, mellette a nosztalgikus kis vonat-étteremmel, és az egykori iparcsarnokok újrahasznosításával gazdagodott. A LocHal acélszerkezetű és üvegfalú épülete a városi könyvtár és rendezvényközpont új otthona. A textilipari múlt a hatalmas függönyökben köszön vissza, a tologatásukkal leválasztható terekben a lépcsőből egyszer csak nézőtér lesz, az előtérből pedig pódium, némi könyvespolc-díszlettel kiegészítve. Hogy az elhagyott ipartelep újragondolása jól sikerült, azt több elnyert díj, köztük a "World Building of the Year" is igazolja.
Ennél sokkal elképesztőbb méretű Eindhoven szíve, a városnyi területű Strijp-S. Az egykori falut a Philips gyár tette modern nagyvárossá, az Emmasingelnél 1892-ben kezdték működtetni az első izzólámpa gyárat. Emlékművei a NatLab, a de Hoge Rug és a Klokgebouw, ezek az épületek adnak otthont különböző szakmai rendezvényeknek is. Akinek szerencséje van, nemcsak egy-egy Meet & Greet találkozóra regisztrálhat a Holland Expat Center rendezvényei közül, hanem az expatok Strijp-S-en belüli körbevezetésére is, ahogy az évenkénti Dutch Design Week keretében volt már erre példa.
Eindhoven mindig is az innováció éllovasa volt, igaz, az izzólámpák olyan jól sikerültek, hogy inkább visszabutították azokat a gyors elhasználódás, így a termelési volumen növelése kedvéért. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy napjainkban sajnos már alig győzzük visszacsinálni az elburjánzó termékpazarlás káros következményeit.
Az iparváros virázgása az 1990-es években tört meg, akkor azonban a DAF kamiongyár csődje és a Philips hanyatlása egyszerre jelentett komoly kihívást az újbóli fellendüléshez. Eindhoven ma már Európa „legokosabb régiója”, a Brainport azóta bebizonyította, hogy még nem futott le a nyugat-európai ipari termelés, igaz, nem az alacsony minőségű tömegtermelést értik alatta. Mára világossá vált, hogy kisszériás gyártásra, egyedi megrendelésre is lehet építeni, ha okos termékekről van szó.
Az újragondolt iparterület, a Brainport Eindhoven öt különböző kampuszt foglal magában, a legnagyobb a High Tech Campus, de emellett az Automotive és a Brainport Industries is a világszínvonal képviselői. A siker kulcsa a Triple Helix modell, vagy a három „O” (overheden, ondernemers en onderwijsinstellingen) szoros együttműködése, vagyis a regionális léptékű poldermodellben a helyi politika, a vállalkozások és az oktatás komoly együttműködéséé a főszerep. Nem csoda, hogy annyi külföldi diákot és szakembert vonz a város.
A régi-új melósváros, Rotterdam is ügyesen kombinálja a ingatlanfejlesztési projektet az ipari múlttal. A kikötőváros inkább az egykori raktárakról, silókról, hangárokról híres. Az 1910-ből való Maassilo, az egykori gabonaraktár ma már rendezvényközpont, különböző méretű helyiségekkel, termekkel. A Fenix House és a Fenix Food Factory pedig épp költözés alatt állnak, a vízparti régi raktárak helyén hatalmas ingatlanfejlesztés zajlik épp. A terület Feijenoord városrészhez tartozik, ezen belül a Katendrechti félsziget az 1980-as években inkább olcsó, szociálisan hátrányos negyednek számított, egykor a prostitúcióról, matrózokról és a Chinatown-ról volt híres.
Pedig a vízparti terület elképesztően jó adottságokkal bír, a Havenkwartier lakásfejlesztési projektje is kifejezetten jól halad, és a látványtervek alapján tényleg nagyon klassz lesz majd a környék.
A menő nagyvárosok közül Utrecht sem maradhat ki a sorból. Bár a vasúti pályaudvart körbenőtte a Jaarbeurs és a Hoog Catharijna bevásárlóközpont, így az egykori gyárépületek nyers falaira, óriási csarnokaira inkább a De Fabrique-ban találtuk meg a jó példát.
A De Fabrique a városközponttól ugyan kiesik, de tömegközlekedéssel, Amszterdam irányából autópályáról jól megközelíthető, megalomániás méreteivel és vasút melletti elhelyezkedésével pedig nagyon is beleillik a sorba. Az egykori lenolaj és takarmánygyár eredetileg saját hajózható csatornával is el volt látva, da azokból mostanra inkább parkolóhelyeket csináltak. A helyválasztás nem véletlen, a jó megközelíthetőség a fríz gyártulajdonosnak, Ulbe Twijnstranak volt az ötlete, aki magával hozta a fríz alkalmazottait is (egykori lakóhelyük, a túloldali Friezenbeurt is róluk kapta a nevét). Némi profilváltás, egyesülés, hanyatlás és eladás után a De Fabrique ma már 21 nagyobb rendezvényteremnek ad otthont, elnevezésük az egykori üzemi múltat idézi, mint például a Perserij (olajpréselő), a Copraloods (itt tárolták a kókuszhúst, mivel a második világháború után már ebből készjtették az olajat), a Magazijn (raktár) vagy a Smederij (kovácsműhely).
Amszerdamban sem csak a csatorna-parti mézeskalácsházikókat érdemes megnézni. A Westerpark részén találjuk a Westergasfabriek egykori épületeit, amelyek a 19. század végén még kőszénporos gyártelepnek terveztek, igaz, neo-reneszánsz stílusban. A Westergasfabriek Amsterdam volt a helyi gázgyár, az itt előállított gázt köz- és épületvilágításhoz használták fel. A gyárat a brit Imperial Continental Gas Association építette 1883-ban, 4 hektáros területen. A területválasztás szintén stratégiai fontosságú: vízi-, vasúti – és közúti szempontból egyaránt elérhető volt. A gázgyár egészen 1967-ig működött, amikor is a világítógáz termelését földgázzal váltották ki. Az üzem a bezárását követően az intenzív területhasználat miatt erősen szennyezett besorolást kapott, így az 1990-es évekig itt működtek a GEB (helyi energiacég) raktárai és műhelyei.
A 2000-es évektől lett teljesen helyreállított terület, kulturális és rekreációs célokra átalakítva. Helyén hatalmas városi park lett (az eredeti Westerpark folytatásaként), ahol előbb a szennyezett talaj kármentesítésével telt el egy kis idő. A parkban szabadtéri koncerteket is szerveznek, a megmaradt renovált épületek pedig a legkülönfélébb rendezvényekre bérelhetők.
A legendás Gashouder (kör alapterületű gáztároló) fesztiválok, különleges börzék, nagyelőadások gyakori helyszíne. A WestergasTheater kongresszusi, ünnepi helyszín, belső terei tetszés szerint alakíthatók a rendezvény jellegéhez igazítva:
Ezeken kívül az egykori gépház (Machinegebouw), a sokoldalú tisztítócsarnok (Zuiveringshal) vagy a transzformátorház is remek helyszínek a kulturális összejövetelekre. Tömegközlekedéssel legkönnyebben a 21-es busszal lehet az Amsterdam Centraaltól eljutni ide.
Aki kisebb-nagyobb rendezvényhez helyszínt szeretne, a locatie.nl-en megfelelő inspirációra talál a keresgéléshez. A spontán felfedezés sem rossz, főleg, ha a kipofozott ipartelepen jókat is ehetünk. Az utóbbi időben a rotterdami Van Nelle-t vagy az amszterdami Circl-t próbáltuk ki, ez utóbbi a körforgásos építészet egyik legszebb példája, de a konyhájára sem tudnánk panaszkodni…
A fent felsoroltak persze csak kiragadott példák lehetnek, hiszen a megújulás és fejlődés folyamatos Hollandiában.
