Hollandia víz- és földrajzát erős túlzással és sarkítva le tudjuk redukálni pár dologra: vannak a vizek és vannak a gátak. De persze tudjuk, hogy ennek a felosztásnak az ég világon semmi értelme sem lenne, hiszen a víz sem „csak” víz és a gát sem „csak” gát. Szóval ha gátakról beszélünk, akkor legelőször is tisztázzuk azt, ami egy laikusnak talán ugyanannak tűnhet, de a valóságban mást jelent.
Mindenekelőtt itt van a waterkering fogalma, amit magyarul vízvédelmi műtárgynak fordíthatunk. A hollandiai waterkering rendszer összesen mintegy 17 000 kilométer hosszan védi az országot, ezen belül körülbelül 3 700 km hosszú a vízügyi hatóságok által kezelt kiemelt védműrendszer. Természetes elemei – a duinen, vagyis a dűnék, illetve földgátak – mellett az épített szerkezetek, azaz a dijk és dam, a duzzasztógátak (stuw) és zsilipek (sluis), valamint a gombnyomással lezárható stormvloedkeringek dominálnak.
Fontossági sorrendet lehetetlen felállítani közöttük, hiszen a területe 60 százalékában elárasztással fenyegetett Hollandia védelmének szintjét az vízvédelmi rendszer pillanatnyi leggyengébb láncszeme határozza meg végső soron.
A waterkering rendszert térképen is megnézhetjük.
De mi is a különbség a dijk és dam között?
Egy dijk fő célja, hogy a mögötte elhelyezkedő területet védje attól, hogy elárassza a víz. Hollandia legrégebbi dijkjának építési idejét egyébként a 11. századra teszik.
A dam ezzel szemben arra szolgál, hogy a víz megtartásával szabályozza a víz szintjét: áradáskor visszatartsa, alacsony vízálláskor pedig megtartsa a vizet.
A leghíresebb szabályt erősítő kivételként említsük is meg rögtön az Afsluitdijkot, mely mindkét oldalán víz terül el és a fenti két funkció mindegyikét egyszerre látja el. Elsődleges szerepe persze a tenger visszatartása.
A dijkokat többféleképpen is kategorizálhatjuk. Először is funkció szerint.
Rivierdijk nevéből kitalálhatóan a folyóvíz emelkedésétől védi a part mentén elterülő részeket. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy két alfaja is létezik: a winterdijk és a zomerdijk. Egy nyárigát a fő védvonalnál alacsonyabb, korlátozott védképességű hullámtéri töltés, amely leginkább a kisebb nyári árvizek ellen a mezőgazdasági termelés számára nyújt védelmet. A Winterdijk vagy bandijk pedig egy árvízgát, mely jellemzően a téli árvízektől véd.
Egy zeedijk természetesen a tenger vízét tartja vissza.
A ringdijk a víztől visszahódított területeket, azaz a poldereket védi.
Egy inlaagdijkot tekinthetjük egyfajta tartalék gátnak. Ezt a fajtát egy meglévő, és valamilyen ok folytán problémásnak tekintett gát közelében építik, hogy az eredeti gáttal kapcsolatot bármilyen probléma – például süllyedés vagy erózió - esetén védelmet nyújtson.
Waker en Slaper gátak: a slaper szerepe hasonló az inlaagdijkéhoz, viszont kialakulásuk ellentétes azokéval. Ugyanis amikor területet szerettek volna visszahódítani a víztől, a vízbe építettek egy új gátat. A két gát között fekvő részt feltöltötték, illetve feltöltődött, így a régi gát fokozatosan tartalék szerepet kapott. A régi gátat nevezték tehát slapernek, míg az újat wakernek. Hogy az éjszakai párhuzam még teljesebb legyen, említsük meg, hogy ha a fenti két gát mellett még egy harmadik tartalék gátat is felhúztak, akkor azt dromernek nevezték.
A másik megkülönböztetési lehetőség az építési mód szerinti.
Veendijk – azaz, tőzeggát olyan vízzáró gát, amely részben vagy egészben tőzegből áll.
Wierdijk, amely építésekor cölöpök közé természetes anyagokat helyeztek, főként hínárt. A kiszáradt hínár a nyomás hatására kemény masszává tömörült, ellenállóbbá téve a gátat.
A gátak királya vitathatatlanul a modern világ csodái között emlegetett Deltawerk tengerzáró gátrendszer, melyről egy korábbi cikkünkben olvashattok bővebben. A Deltawerk tulajdonképpen egy stormvloedkering, amely alacsony vízálláskor nyitott, áradáskor pedig egy gombnyomással becsukható.
A waterkering rendszer állapotát éjjel-nappal monitorozzák a Rijkswaterstaat emberei. Bármilyen probléma felmerülése esetén riasztják az illetékes waterschap, tartomány, illetve biztonsági régió szakembereit. A valós idejű ellenőrzés mellett időszakos vizsgákon is „át kell menniük” a vízvédműveknek.
