A holland kormány lemondásához vezető családtámogatási botrány kapcsán (toeslagenaffaire) és az elmúlt időszak híreiben a holland bürokrácia érzelemmentes keménységével szembesülhettünk.
A toeslagenaffaire már önmagában is elképesztő, hiszen ártatlanokat bélyegeztek meg csalóként és büntettek meg komoly összegekre - esetenként akár több tízezer euróra –, akár apróbb hibákért is, például egy elmaradt aláírásért. A szigorú elbírálást az úgynevezett „bolgár csalás” – bulgarenfraude – miatt vezették be. Azaz annak a csalássorozatnak a felfedezése után, melyben bolgár polgárok hamis igénylésekkel 2007 és 2013 között körülbelül 4 millió eurónyi jogtalan támogatáshoz jutottak. A bulgarenfraude ellen hozott intézkedések „olyan jól sikerültek”, hogy végül összesen 26 ezer szülőt nyilvánítottak csalónak, támogatásaikat komoly büntetés kíséretében azonnal leállítva, sokszor teljesen tönkretéve őket.
Ha hozzávesszük a közelmúlt többi, hasonló botrányát, amikor a „hatóság” állt szemben az egyszerű polgárral, akkor még elkeserítőbbnek tűnik a helyzet.
Tavaly év végén kapott nagy sajtónyilvánosságot az az eset, amikor a wijdemereni gemeente 7000 euró visszafizetésére kötelezett egy segélyben részesülő hölgyet. „Bűne” annyi volt, hogy édesanyja néha bevásárolt neki. Az eset kapcsán egyre többen számoltak be hasonló elbánásról. Például arról, amikor 34 000 euró büntetést szabtak ki egy önkormányzati támogatásban részesülő nagymamára, aki unokáira vigyázott. Az önkormányzat szerint ez egy jövedelemkötelezett munkavégzésnek számított, melyet be kellett volna jelentenie a nagyinak. Ezt a büntetést később hosszas küzdelem árán eltörölték.
A fenti két eset szintén egy, a bulgarenfraude miatt kitört felháborodás miatt hozott jogszabály következménye. A törvény szerint ugyanis automatikusan, mérlegelés nélkül vissza kell fizetnie annak a támogatást, aki nem jelenti be, hogy bármilyen ajándékot apróságot, illetve pénzt kapott valakitől. Legyen az csak egy bevásárlásnyi élelmiszer. A sajtót elárasztó beszámolók hatására várhatóan módosítják a törvényt.
A pár napja megjelent tudósítás sem biztos, hogy erősítette a bizalmunkat a holland ügyintézés irányában. A Holland Központi Behajtó Ügynökség eddig tántoríthatatlannak bizonyult abban, hogy megpróbálja behajtani a 2018 óta gyorshajtásért kiszabott büntetéseket, illetve annak hátralékait a nem Hollandiában élő, autóját húsz éve eladó honfitársunkon.
A sokszor abszurd, tragikomikus, de az érintettek számára komoly stresszt jelentő hivatali packázások sötét képet festenek a holland bürokráciáról. Az intézményes diszkriminációról szóló hírek sem vidámítanak fel senkit.
Mégis, ahogy látjuk, a rendszer képes az önkorrekcióra, vagy képesek kikényszeríteni polgárai a változást. Rutte miniszterelnök lemondásakor mondta azt, hogy „De rechtsstaat moet burgers beschermen tegen een almachtige overheid”, azaz a jogállamnak meg kell védenie a polgárait a mindenható kormánytól.
A remény megmaradt, hogy a normális Hollandia normális marad.
