Hollandia nyitott és befogadó ország, a magunk részéről szeretünk itt élni. A hollandokat kedvesnek, barátságosnak gondoljuk. Persze mi is találkoztunk nem annyira szimpatikus és barátságos helyivel, de szerencsére ezen találkozások száma eltörpül ahhoz képest, ahány nagyszerű hollandot ismertünk meg. Nem is az egyes, nem túl kedves emberekkel való negatív élményeink lettek gyakoribbak az utóbbi időben, hanem az tűnt fel, hogy megszaporodtak az intézményes megkülönböztetésről szóló hírek.
Például az, amikor arról olvastunk, hogy több egyetem és szervezet közös kutatása azt mutatta ki, hogy ugyanarra az állásra jobb eséllyel pályázik egy „fehér” holland, mint egy nem nyugati származású honfitársa.
A lakásfronton sem jobb a helyzet. Az amszterdami ingatlanközvetítők harmada a nem nyugat-európainak tűnő vezetéknév láttán nem is reagál, vagy kapásból elutasítja az érdeklődést.
A munkaerőpiacon biztos nem kerülhetünk hátrányba, gondolhatnánk, hiszen aki akar, az nagy valószínűséggel talál munkát. Mégis, egy – összesen 467 munkaerő-közvetítő cég megkeresésével végzett – vizsgálat szerint az irodák 40 százaléka nyitott arra, hogy ne közvetítsen ki olyan etnikumú munkavállalót, melyet a kölcsönözni kívánó cég kizár.
Az a hír csak pár hete látott napvilágot, mely szerint az adóhivatal – a Belastingdienst – szigorúbban ellenőrizte a kettős állampolgársággal rendelkező polgárokat. Persze nem mindenkinek van félnivalója, az adófizetés alól mentesített Maxima királyné nyugodtan alhat...
De nehogy azt higgyük, hogy csak a külföldieket éri hátrány.
A hivatalosan „csak” 24, de egyes vélemények szerint több száz nyelvjárás országában, akár 5-15 százalékkal is kevesebbet kereshet egy dialektust beszélő kolléga, mint egy „standard” hollanddal – ABN Algemeen Beschaafd Nederlands – kommunikáló munkatársa. Jan van Ours, a tilburgi egyetem kutatójának véleménye szerint ennek oka az, hogy a dialektust használókat kevésbé produktívnak, illetve fogékonynak gondolják. Ez azért nem túl örvendetes az ország valamelyik nyelvjárását beszélő körülbelül negyven százalékának...
Természetesen modern és felvilágosult országhoz illően Hollandiában is tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés. Sőt, a diszkrimináció tilalmát már a holland alkotmány első cikkelye is kimondja. Az ország történelme, vallási és kulturális hagyományai is az elfogadásra, illetve a befogadásra épülő együttélést, nyitottságot tükrözik. Elfogadó együttélés nélkül nem is lehetne sikeres Európa – a félmilliós Málta, illetve a törpe Monaco és Vatikán utáni – legsűrűbben lakott országa.
Ennek ellenére a vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy a lakosok több, mint negyede – 27 százaléka – tapasztalt már nem ritkán erőszakba torkolló diszkriminációt. Ez az nagy arány gyakorlatilag megegyezik az öt évvel ezelőtti hasonló felmérés eredményével.
Így összegyűjtve nézve a fentieket talán az az érzésünk lehet, hogy az általános helyzet rossz. A magunk részéről mégsem gondoljuk ezt. Bármilyen megkülönböztetés esetén több fórumhoz is fordulhatunk, ahol segítenek problémánkon. Ilyen fórum például a www.discriminatie.nl weboldal is. A fent említett példákról olvasva mindig látni azt, hogy a hollandok változtatni szeretnének a negatív gyakorlaton. Hiszen, ha egy problémát tapasztalnak valahol, akkor azzal foglalkoznak és próbálják megoldani, nem pedig a szőnyeg alá söpörni. Szóval, a megszaporodó negatív híreket tekintsük a probléma azonosításához szükséges kezdeti lépésnek a megoldáshoz vezető úton! :)
