A repülés nem annyira nagy barátjaként, környezetvédelmi megfontolásból és persze kíváncsiságból úgy döntöttem, hogy kipróbálom, hogy milyen is vonattal Magyarországra utazni Hollandiából. Már jó ideje szemeztem az Amszterdamból induló – Hollandiában még Utrechtben és Arnhemben megálló – Bécsig közlekedő éjszakai járattal.
Előzetesen vonzónak tűnt az, hogy nem kell átszállnom Bécsig, Bécsből pedig Budapestre gyakran indulnak vonatok. Szóval, sima ügynek tűnt. Nézegetve az nsinternational.com oldalán a jegyárakat, a legolcsóbb, 109 eurós ajánlatot kicsit soknak tartottam ahhoz képest, hogy mindenhonnan azt hallom, hogy a repülés helyett a vonatközlekedést részesítsük előnyben. A kiválasztott – csütörtöki – napra 50 euróért tudtam volna repülőjegyet vásárolni… De aztán addig halasztottam a jegyvásárlást, hogy a honlapról nem, csak egy telefonszámot felhívva tudtam foglalni. Ebben volt egy kis csavar, viszont pozitív, mivel az NS telefonos ügyintézője tájékoztatott, hogy az osztrák vasút nightjet.com című oldalán valószínűleg még találok jegyet. És így is történt, ráadásul 59 euróért! Jól indul az egész, gondoltam.
Utrechtben szálltam vonatra este fél nyolckor, azaz csak szálltam volna, mert már az indulás csúszott fél órát. Gondoltam sebaj, mert fél óra még belefér, ha az ígért fél 10 helyett kicsit késünk, még úgy is elérem a fél 11-kor Bécsből Budapestre induló vonatom. Erre egyébként nem az osztrák vasútnál vettem jegyet, hanem a regiojet.com oldalon. Ez a cég napi két Bécs-Budapest járatot üzemeltet és az osztrák vasútnál lényegesen olcsóbban kínálja jegyeit. Én 15 eurót fizettem érte.
Végre elindultunk.
Nem hálókocsis jegyet vettem, de úgy értelmeztem, hogy nem is kell, a kupékban úgyis ággyá lehet alakítani az üléseket. Persze arra nem gondoltam, hogy 6 idegen személy nem biztos, hogy kényelmesen elfér így három ágyon. Én már felszálláskor otthagytam az ülőjegyemet, mert az utastársam sajnos szörnyen büdös volt, így egy másik sorstársammal ketten egész éjjel új helyekre vándoroltunk. Éjszaka a német ki- és beszállás kimondottan pörgős, a dörzsöltebbek egész kupét vesznek ki maguknak (nyáron így is olcsóbb volt Németországon belül, mint a hálókocsi), ezért mindig új üres hely után kellett néznünk. Csak keveset sikerült így aludni, a legvégén már 5 ember társaságában, ülve-összekuporodva, ahogy sikerült.
A másik negatív tapasztalatom pedig a felkészületlenségemből vagy túlzott optimizmusomból fakadt. Konkrétan kevés vizet vittem, bízva abban, hogy a vonaton tudok szerezni. A vonaton a csapvíz elvileg még fogmosásra sem ajánlott, büfé pedig nem volt, illetve Passautól már igen, de a jó sok késés miatt erre egész sokat kellett várni.
Végül a tervezett 9:19-es érkezésből 11 óra lett, ami miatt persze lekéstem a Regiojet budapesti vonatát. Így utazhattam végül az ÖBB-vel, az osztrák vasúttal Budapestre, csekély 55 euróért, amiből az éjszakai vonat késése miatt az ÖBB – a bécsi irodájukban történt másfél órás bénázást követően - 15 eurót megtérített. Nemcsak a mi vonatunk késett, állítólag egész nyáron megszokottak voltak a kígyózó sorok a Hauptbahnhof irodáinál.
És hogy a fentiekből mi a tanulság számomra?
- Megérte kipróbálni?
- Igen, meg!
- Fogok mostanában vonattal menni Magyarországra Hollandiából?
- Nem így. A hálókocsi valójában útiköltség + szállás egyben, így nem is annyira drága, és sokkal kulturáltabb, mint az ósdi, lepattant kupék, amiket bezárni sem lehet, és egyáltalán nincs olyan sok hely a csomagoknak sem. A nyomorban különben egész jókat lehet beszélgetni, osztálykirándulás-hangulatban is akár.
