Egy nyugodt, skandináv-típusú országban nyilván semmi olyan nem történhet, ami elronthatja a rózsaszín köd hangulatjavító hatását. A fokozott biztonságérzetünkhöz nemcsak az elképesztő infrastruktúra és a burjánzó biztosítási rendszer járul hozzá, hanem az az erős meggyőződés is, hogy Hollandiában megéri becsületesnek lenni, és bízhatunk benne, hogy a többség is hisz ebben.
Régebben történt, hogy tankoláskor sikerült az autó tetején hagyni az összes kártyámat, és csak akkor vettem észre, hogy valami hiányozhat, amikor egy kis cetlit pillantottam meg a ház előtt parkoló autónk ablaktörlője alatt…. Valószínűleg a kocsi rikító színének hála, a becsületes szemtanú könnyen beazonosított, leadott mindent az átellenben lévő Albert Heijn pultjánál, nekem csak a másnapi 8.00 órás nyitást kellett megvárni, hogy visszakapjam őket (a bankkártyát persze azért időben letiltottam...)
Az évek alatt arra kondicionálódtam tehát, hogy az állandó készenléti üzemmód itt teljesen felesleges, hogy nyugodtan lehetek sükebóka, akkor sem történik semmi tragikus, kijavíthatatlan baj, és ehhez a rózsaszín szemüveghez akkor is ragaszkodtam, ha a valóság kicsit másfelé terelt volna. Így sikerült egy koccanást is a lehető legnaivabban átvészelnem.
Egy fáradt augusztusi délutánon, amikor észleltem, hogy az előttem álló kisbusz túl nagy lendülettel kezd tolatni felém, már nem volt időm reagálni.. Így megtörtént az elkerülhetetlen, az ajtóm kicsit meg is roggyant, de a másik sofőrrel szerencsére mindent meg tudtunk beszélni, bár semmi nem a magyaros-temperamentumos észjárás szerint történt… Az angyalarcú, halk szavú hölgynél nem volt baleseti bejelentő (sajnos nálam sem), állítólag telefon sem, és megkért rá, hogy inkább ne hívjunk rendőrt, ráadásul sajnos neki nincs arra ideje, hogy szerezzek egy formanyomtatványt (ekkor már kezdett derengeni, hogy ez nem túl tisztességes kifogás). Megegyeztünk egy másnapi találkozóban, majd kaptam egy kamu telefonszámot tőle, végül is hamar kiderült, hogy ha rajta múlik, mi az életben nem fogunk találkozni már...
A lélekjelenlétem egy pár rendszámtábla-fotó erejéig azért visszatért hozzám, a többi viszont a segítőkész szemtanún és a rutinos autóbiztosítókon múlt.
A kedves arcú hölgynek egy bekamerázott benzinkútról természetesen nem volt okos dolog csak úgy elhajtania, azaz jó okom volt rá, hogy továbbra is reménykedjek. A koccanást bizonyító felvételt megkaptam a kút dolgozójától, aki megígérte, hogy szükség esetén tanúskodik mellettem. Másnap reggel a legközelebbi javítócégnél a szerelő felvértezett a további tudni valókkal, de addig is kifeszegette kicsit az ajtó melletti horpadást ingyen, hogy be tudjak rajta szállni legalább. És felkészített arra is, hogy egy darabig fogunk még vacakolni az utánajárással. Tuti recept nincs, ahány baleset, annyi féle megoldás, időpont-kérés, lemondás, levelezés, telefonálgatás létezik.
Először is, a teljesen tapasztalatlanok előbb vegyék át a leckét, magyarul is akár, mert a forgatókönyv az európai országokban ugyanaz. Ugyanúgy néz ki a baleseti bejelentő, amit a helyszínen mindkét félnek alá kell írnia. Nem tartozik a rendőrségre, ha nincs testi sérülés, csak anyagi kár. A kötelező biztosítás pedig arra van, hogy az általunk okozott kárt megtérítsék a vétlen félnek.
1. A legfontosabb jó tanács, hogy aki nem hord magánál baleseti bejelentőt (Schadeformulier), sürgősen töltsön le egyet és legyen mindig az autóban. Ha a helyzet engedi , akkor ragaszkodjunk ahhoz, hogy baleset esetén a helyszínen legyen kitöltve, és a felek egyezzenek meg abban, hogy ki volt a hibás.
2. Ha rendőrre van szükség, az országos szolgálati szám Hollandiában: 0900-8844. Fontos, hogy a 112-t csak életveszély esetén szabad hívni.
3. Keressük fel a saját biztosítónkat. Ő veszi fel a kapcsolatot a másik fél biztosítójával. A rendszám alapján történő beazonosítást is ők végzik (házilag, internetes rendszámkeresőkön keresztüli nyomozással felesleges kísérletezni). A baleseti bejelentőt, ha a rendes módon nem sikerült, egyoldalúan töltsük ki és nyújtsuk be azt is, valamint az összes bizonyítékot, amink van. A mi esetünkben a biztonsági kamerafelvétel és a fotók elegendőnek bizonyultak.
4. Innentől kezdve teljesen egyedi módon futott le az ügy: az ellenfél biztosítója emailen kért tőlünk egy hivatalos kalkulációt is, amit az ANWB hivatalos szervizpartnerétől 121 euróért kaptunk. Ez viszonylag igazságtalannak tűnt, de adtak csereautót a javítás idejére, valamint visszatérítették a kalkuláció díját, mert őket bíztuk meg a javítással. A rikító színnel ezúttal nem volt olyan nagy szerencsénk, a festés-fényezés költsége ijesztően sok lett, és kételkedtünk benne, hogy az autó ér-e egyáltalán annyit...
5. A kalkuláció alapján az ellenfél biztosítója pár napon belül döntött, ez esetben térítette a javítás teljes költségét és az autóbérlés árának 75%-át is. Így már le tudtuk foglalni a javításra az időpontot, mert tisztázódott, hogy kinek küldjék a számlát. Előfordulhat, hogy a biztosító közvetlenül fizeti a javítás költségét, mint ahogy az is, hogy az árajánlatot nem fogadják el, hanem saját szakértő közbenjárását kérik.
A téves időpontfoglalások és a félreértések miatt még további két hónapon át enyhén horpadt külsővel közlekedünk a holland utakon (bár legalább olyan vagánynak éreztem magam tőle, mint a tépett fülű kóbor macskák, akik ha tudnának, mesélhetnének...). Valójában az új állapot sem rossz: az egyik felén kicsit eltompult a festés, a vadiúj fele viszont gyönyörűen csillog, ráadásul kaptam egy mappa Schadeformuliert is, hogy – ne legyen rá szükség – de legközelebb profibban kezeljem a helyzetet.
Azért ti legyetek nálam éberebbek! Balesetmentes közlekedést mindenkinek!
