Idén nyáron egy hosszú hétvégére mi is levetettük a fapapucsunkat és belebújtunk a csikós bőgatyába, azaz Magyarországon jártunk. Olyan szerencse, hogy egyszerre két országban is otthon lehetünk, kár hogy az utóbbi időben nem csináltunk gyakrabban ilyesmit...
Valahogy nem hiányzott sem Magyarország, sem Budapest, meg a rosszkedvű mufurcok sem. Kivéve azt a várost, ahol eredetileg akartuk leélni és berendezni a kis életünket, ahol hosszú évek után csukott szemmel is odatalálunk mindenhova, és akár ötpercenként szembejön egy ismerős az utcán... Csak egy kicsit kellett óvatosnak lenni az itt-ott átépített tereken, utakon, aminek igaziból még örülünk is, hiszen Pécs az elmúlt években is csak előnyére változott.
Aki számára nem ér véget a Budapest táblánál az ország, és bevállalja a zötykölődést-szlalomozást, bérelhet autót is a reptér közelében. Mi most az Olcsó Bérautó Magyarországon szolgáltatását próbáltuk ki, és ahelyes kis Suzukijával pont azt kaptuk, amire szükségünk volt, és aminek köszönhetően kicsit körbeautókáztuk a kedves régi ismerősöket. Akit érint: ezekkel a bérautókkal a környező országokba is lehet menni, csak ott mindenkinek magának kell megvennie a szükséges pályamatricákat.
Az utazás előtt elhatároztuk, hogy nem fogunk egész úton „bezzeghollandiázni”, pedig a praktikusságot és a jó szervezést nagyon megszoktuk már, mint ahogy a hollandok nyugodtságát és kedvességét is, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne lehetne hasonlóval találkozni: a kocsibérlés, szállásfoglalás éppen annyira rugalmas, pörgős és praktikus, amit kicsi időnk alatt megengedhettünk magunknak, és pénzben sem volt vészes. A budapesti sofőrök ráadásul elképesztően jól ellensúlyozzás az ódivatú úthálózat hiányosságait: a belvárosban araszolgatni nem valami kellemes, de az autósok szinte „érzik egymást”, helycsinálásból és jófejségből nem volt hiány itt sem.
Egyedül a legutolsó szállásunk volt egy kicsit szokatlanul bénán szervezett, de hamar kiderült ennek is az oka: az V. kerületi hostelt küldöldiek üzemeltetik, úgy látszik, ilyesmire már Budapesten is számítani kell. A félreértések megoldódtak,a bosszúságunk pedig hamar elszállt, amint kiderült, hogy az itt dolgozó amszterdami srác épp a székesfővárosban próbál szerencsét, és szívesen hollandozik velünk egy kisebb csevej erejéig.
Magyarországon a találkozó-szervezés mindig a rögtönzés elvén alapul, és szinte mindig jól alakul. Magyar telefonszámunk rég nincs már, de a kapcsolatot úgyis mindenki az internetes üzenő, és telefonos programokkal intézi. Ez a fajta spontaneitás nagyon hiányzik Hollandiából, ahol azt is előre meg kell beszélni, hogy mikor tudunk majd telefonálni egymással, és még az sem mindig jön össze.
A rég nem látott ismerősökkel csupa kellemes témáról beszéltünk, a politizáláson általában az első pár percben estünk túl, mert senki nem akarta elrontani a napját vele, és ezúttal még ezt is egész jól sikerült teljesíteni. Az orvoshoz járás, az olcsó szolgáltatások nem fértek bele az időnkbe, hiszen a legtöbb sorbaálláson, kellemetlenségen, vizsgálaton, konrtollon úgyis Hollandiában igyekszünk túlesni.
Az üres időt könyvesbolttal, banki ügyintézéssel töltöttük. Talán hamarosan eljön az idő, hogy magyarországi online rendeléseket külföldi telefonszámmal is le lehet majd bonyolítani. Mindenesetre szurkolunk az otthoni fejlesztőknek!
Az utolsó magyaros reggelivel a Budapesten kicsit elbíztuk magunkat, mert nem biztos hogy a csípős kolbász, tepertős krém hagymaszárral olyan jó ötlet az érzékeny gyomrúaknak, de viszonylag gyorsan ki lehetett heverni, majd legközelebb tudatosabban fogunk táplálkozni.
Valószínűleg gyakrabban szeretnénk majd hazajárni, és hiába vannak az otthoniak földrajzilag annyira szétszórva, nem indulunk el Hollandiából kocsival, mert rettenetesen fárasztó átszelni fél Európát. Amíg a környezetbarát nemzetközi vasúti közlekedés nem pörög fel (bár az Utrecht-Bécs közti vasúti közlekedés máris mindenképp megér egy próbát), addig kénytelenek leszünk nagyon sok fát ültetni (vagy faültetést adományozni a trees for all-on, hogy ellensúlyozzuk a repülés kényelmét. Mert itthonról hazamenni, majd hazajönni otthonról nagyon jó ám! Kellemes otthoni nosztalgiázást a hazautazóknak!
