Krumplievők

2016. március 13., vasárnap

Ha az eszkimóknak tényleg 30 szavuk van a hóra, akkor a hollandoknak minden bizonnyal a krumplira van legalább annyi. A kolompér és a pityóka holland megfelelője és bármi más népi megnevezés nem ér, itt most a főzni­- és sütnivalóra, az előfőzöttre, a lisztesre, a kerekre, a szeleteltre, a stamppotnak valóra gondolok, és mindenféle termékre, amit a legkülönfélébb méretben és csomagolásban lehet kapni a szupermarketekben. Azaz például:

  • iets kruimige – kicsit lisztes,
  • stamppot aardappelen – stamppotnak való krumpli,
  • frietaardappelen – sült krumplinak való krumpli.

És akkor a Waddengoud, Eigenheimer, Opperdoezer fantázianevekről még nem is beszéltünk ...

Hiányolom egy kicsit, hogy egyszerre két kiló nyers krumplinál szinte nem is tudok kevesebbet venni, mintha a kereskedelem mindennapi fogyasztással számolna. Azért, hogy a krumplikészletek fogyása lépést tartson a fonnyadással és a csírázással, és hogy ne csak sült krumplit együnk, íme egy holland tócsni (más néven lapcsánka, cicedli vagy kremzli) változat, tejföllel a tetején.

Azt mondják, ha hollandokhoz vagyunk vendégségbe hívva, akkor a szakácsnőnek a vendégek pontos számát feltétlenül tudnia kell, nem lehet plusz­-mínusz hozzáállással beállítani, mert a körethez mindig egy szem krumpli jár fejenként. Ennél többet meg sem pucolnak. Ez a recept azonban megmosolyogni valóan pontos mennyiségekkel, grammban számol, és állítólag 4-­6 személy is jóllakik belőle. (Ha mégsem, azt már nemcsak a népeink közti különbségekre vezethetjük vissza.)

A receptet egy 25 éves holland szakácskönyvben találtam, így egy kisebbfajta időutazásra hív bennünket. Nincs benne semmi trendi vagy gourmet, a legegyszerűbb felszereltségű konyha és a legolcsóbb élelmiszerüzlet választéka is elég a megvalósításhoz. Ha nagyobb és stílusosabb időutazásra vágynánk, ahhoz Vincent van Gogh „Aardappeleters” (azaz a Krumplievők) című, legelső mesterművének alakjaival díszített tányérokat és tálakat tudnék elképzelni, amit az amszterdami Van Gogh múzeum webshopjából könnyűszerrel megrendelhetünk :­) (Aki nem hiszi, annak itt a bizonyíték: https://www.vangoghmuseumshop.com/nl/servies/640/servies). Természetesen az ajándéktárgyak mellett magát a festményt is megtaláljuk a múzeumban... Mint a legtöbb Van Gogh mű, az Aardappeleters is roppant népszerű Hollandiában. Többen újrafestették már, szoborcsoportként, aszfaltrajzként és időről-időre élő szereplőkkel is újraértelmezik.

A tócsni neve: aardappel-­kruiden­-pannenkoekjes, szó szerint krumpis-­fűszeres palacsintácskák.

A tészta alapját 660 g hámozott, reszlelt krumpli ( geschilde fijngeraspte aardappelen) és 350 g szintén hámozott, lereszelt édesburgonya (zoete aardappelen) képezi. Ehhez jön negyed csésze finomra vágott metélőhagyma (bieslook), 2­-2 evőkanál (el = eetlepelként szerepel a receptekben) finomra vágott, friss oregánó (oregano) és petrezselyem (petreselie), 2 egész tojás lazán felverve (losgeklopte eieren), valamint 35 g liszt (bloem, ami magyarul virágot is jelent) és egy evőkanál olívaolaj (olijfolie). A masszát egy közepes méretű tálban, fakanállal jól össze kell dolgozni, és kanalanként adagolni a kisütéshez. Közepes méretű serpenyőben még egy pici olívaolajat hevítünk a sütéshez (verhitten), és közepes lángon, 4-­4 percig aranybarnára (goudbruin) sütjük a korongok mindkét felét. Még melegen, kiskanál tejföllel (zure room) és kaporral (dille vagy dilletakjes, ez utóbbi szó szerint kapor ágacskákat jelent) díszítve (om te garneren) azonnal fogyasztjuk.

Élvezzük hát e nemes étket, ahogy a költő is oly dicsőítő szavakkal biztat erre:

Dus mensen, eet aardappels potverdorie

en geniet met volle teugen van Holland's glorie!

(Spencer Brandsen: De aardappel, 2010)

Nagyon szabad fordításban, ügyelve a páros rímelésre, ám mit sem törődve a szótagszámmal:

„Nosza hát, együnk krumplit, a kutyafáját, emberek,

Teli szájjal örvendjünk e pompás holland ételnek.”


Back to Top