Bármennyire is szeretnénk felelősen vásárolni, a jelenlegi termékkínálat mellett ez az igyekezetünk gyakran csak szépségtapasznak tűnik. Pedig a kísérletezés nagyon fontos, és nem mindig kényelmetlen. A használati cikkek bérlésére egyre több helyen látunk példát, nem kerül vészesen sokba és vásárlói szemszögből hasonlóak az előnyei a lakásbérléshez: aki nem akar folyton bütykölni-szerelni és gyorsan változnak körülötte a körülmények, annak pont megfelel.
További előnyei is vannak a használati cikkek bérlésének: velük kezdődik csak igazán a fogyasztói környezettudatosság, és a forgalmazók szempontjából is egyre kidolgozottabb, biztonságosabb üzleti modellről van szó.
Farmert, ágymatracot, biciklit vagy mosógépet például nem kell többé venni, bérleti díjért cserébe hosszabb-rövidebb ideig használhatjuk ezeket, persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell rájuk vigyázni.
Hollandiában jelenleg 1,5 millió matracot dobnak ki évente, legnagyobb részét égetéssel ártalmatlanítják. Az Auping a DSM vegyióriással együttműködve olyan matracot fejlesztett ki, amely kevésbé gyúlásveszélyes és hosszabb élettartamú. A Bedzzzy forgalmazza ezeket a különlegesen jó minőségű matracokat (ággyal vagy ágy nélkül), megvételre vagy havi bérleti díjért is, három hónapos próbaidővel, 11 féle méretben. A legkisebb egyszemélyes matrac €14,50 havonta.
A Mud jeans 12 havi tagsággal, €9,95 összegért farmereket bocsát lízingbe, amelyek a futamidő után a vevő tulajdonába kerülhetnek, de be lehet cserélni és vissza is lehet küldeni az eladónak, ahol új terméket gyártanak belőle.
Az új üzleti modell arra a fenntarthatatlan gyakorlatra reagál, ami kimeríti a bányákat, elpusztítja a természetet, az emberi környezetben pedig csak a hulladékhegyeket növeli. Tervezési, technológiai szempontból máris megoldható, hogy a használati cikkeknek legyen egy újrahasználható, egynemű anyagból készült (pl. bútoroknál ragasztás nélküli) változata, a pénzügyi megtérülés szempontjából azonban egy kicsit trükközni kell. A PaaS (a product-as-a-service rövidítése) keretében a gyártó/forgalmazó marad a termék tulajdonosa, nem a terméket adja el, hanem a funkcióját, amelyre a vásárlóknak igénye van: világítást, alvási lehetőséget, tiszta ruhákat. Így a gyártónak már nem érdeke, hogy rossz minőséget adjon el, ehelyett javítható, könnyen cserélhető alkatrészekkel szerelt, tartós terméket fejlesztenek ki, és a vevővel való szoros kapcsolattartással jobban tud az igényekhez igazodni és a disztribúciós láncot is erre tudja optimalizálni.
A környezettudatos bérlés a közlekedés területén is bevett gyakorlat. A Swapfiets Hollandia-szerte biztosítja a bringázóknak, hogy a bérleti díjért mindig használható járgányt használhatnak, mert átvállalja a szerelést is. Amszterdamban jelen van a Car2Go is, amely kilométer alapon biztosítja az elektromos autózást a városban anélkül, hogy saját autónk lenne.
A „szemetelő társadalomnak” (hollandul wegwerpmaatschappij) az építkezéseknél is van hova fejlődnie. Enschede Stroinknslanden részén olyan 7 lakásos építési projektet valósítanak meg, ahol a régi épület bontási hulladékát helyben használják fel, így rengeteg szállítást (környezetvédelmi haszonra fordítva: szén-dioxid-kibocsátást) spórolnak meg és az anyagok élettartamát is jelentősen növelik. A bontási sitt ugyanis jelenleg leginkább útalapba, vagy lerakóra kerül. Ebben a projektben viszont az ajtó- és ablakkereteket is helyben használják fel, mert ezek hiába jók még, méretezésük miatt nem szokás félretenni és máshol felhasználni, hacsak nem direkt rájuk tervezik az új épületet. A régi tetőszigetelést pedig az új padlószigetelésnél használják fel.
A régi öregek „jó lesz még valamire” mentalitása ma nemcsak újra divatos, hanem a jövő záloga is. Ugyanakkor nem baj, ha a felelősség nagyobbik részét visszatoljuk a gyártókra, mert az átlagos városlakóknak a helyi hulladékudvaron (milieustraat) és az adományboltokon (kringloopwinkel) kívül viszonylag korlátozottak a lehetőségei, ha meg akar szabadulni a számára már nem használható holmiktól, és ez messze nem jelent 100%-os hasznosítást. A legjobb az lenne, ha eleve csak olyan termékeket lehetne venni, ami emberre-környezetre ártalmatlan, még az elavulás után is.
