Valószínűleg kevesek számára ismert, de a magyarországi tiszavirágzáshoz hasonló természeti jelenség Hollandiában is megcsodálható. Örülnek is neki a szakemberek, hiszen nemcsak gyönyörű látvány, hanem a víztisztaság egyik kitűnő jelzője.
„Egy óra élet is élet.” - aki sokat foglalkozik a környezeti válsággal, annak valamivel meg kell vigasztalnia magát, és ez a mondat a Schindler listájából tökéletes mantra ehhez.
Amit az ember keserű vigaszként vesz tudomásul, az a tiszavirágnak (tudományos érdeklődésűeknek Palingenia longicauda) mi sem természetesebb. A tiszavirág pedig nem más, mint egy – Európából a Tiszán kívül már mindenhonnan kipusztult – rovarfaj, amelyik életében csak néhány órát repked a víz felett, és azt is kizárólag a szaporodásnak szenteli. Ezek a rovarok a rajzás (azaz a tömeges párzás) után rögtön elpusztulnak, de még előtte násztáncukkal virágba borítják a Tiszát, ezt hívják tiszavirágzásnak, és innen kapta a magyar nevét is.
A kép forrása https://www.flickr.com/photos/26786381@N05/3667769902/
A valóságban persze nincs olyan élőlény, amelyik egész életében kizárólag a szexuális örömöknek élne, ez esetben a Tisza trükkje az, hogy minden folyószabályozás és ciánszennyezés ellenére nagyjából elég tiszta maradt ahhoz, hogy a tiszavirág-gyerekek (vagyis a lárvák) három éves fejlődése az agyagos iszapban, a víz alatt végbemenjen. Azaz a tiszta folyóvíz az egyik legfontosabb feltétele a kérészek násztáncának.
Talán hihetetlenül hangzik, de a Hungarikumok listáján szereplő tiszavirág az 1900-as évek elejéig Hollandiában is megtalálható volt.
Hollandiában azonban nemcsak a tiszavirágzás látványáért, hanem a tiszta folyóvizekért is meg kell küzdeni. „Kicsit kisebb, kicsit savanyúbb” ugyan, de 2012-től Hollandiában is újra rendszeresen rajzanak a nagy méretű kérészek, és ettől a spontán visszatelepüléstől határtalanul boldogok és bizakodók az itteni hidrobiológusok.
Európa második legnagyobb kérészfaja, magyar nevén a dunavirág (Ephoron virgo, hollandul schoraas) 1991-ben jelent meg ismét Hollandiában, amire az 1930-as évek óta - „köszönhetően” a vízszennyezésnek, a folyószabályozásoknak és a mederátalakításoknak - nem volt példa. A kérészek neve hollandul eendagsvliegen, vagyis „egynapos legyek”. A rajzást zomersneeuw-nek, azaz nyári hónak hívják.
Pár éve már tömegesen is párzanak ezek a rovarok, ami elsőre nem volt mindenkinek örvendetes hír. Legalábbis, a kevésbé járatos sajtóvisszhang először káros rovarinváziónak, természeti csapásnak titulálta az emberemlékezet óta nem tapasztalt látványt. Ez a faj nemcsak kisebb, mint a tiszavirág, de nem is a júniusi alkonyat előtt, hanem augusztusban, sötétedés után kezdi meg a tömeges párzást. A Rajna (Rijn) és a Waal partján figyelheti meg nagyobb számban az, aki a legközelebbi augusztusban elemlámpával épp arra járna. A dunavirág szaporodását különben a fényszennyezés nagymértékben zavarja, a mesterséges fények ugyanis vonzzák a nőstényeket, így azok a fénycsapdába esve főként a kivilágított hidakon pusztulnak el, ahelyett, hogy a vízben petéznének.
Érdekes egybeesés, hogy épp 2012-ben jelent meg a dunavirágzás újra a magyarországi Dunában is, valamint persze a Duna egyéb szakain. Magyarország tisztább folyóin többé-kevésbé mindig megmaradt a dunavirág, de konkrétan a 2012-es tömeges dunai megjelenést határozottan a vízminőség-tisztulással magyarázzák a kutatók, így Magyarországon is ugyanolyan nagy volt az öröm, szakmai berkekben legalábbis.
A kép forrása https://www.flickr.com/photos/26786381@N05/3666964331/
A hollandoknak a romló vízminőség miatt azonban már a 19. század közepétől tisztított vezetékes vízzel kell beérniük (először 1853-ban Amszterdamban, később a század végéig minden nagyvárosban), és nemhiába kongatják a vészharangot a vízügyi szakemberek. Legutóbb például a hágai ivóvízellátás sérülékenységétől volt hangos a sajtó, igaz, ezt a Maas-ból, 80-90 km-es távolságból pumpálják oda. Már csak azért is fontos a jó minőségű ivóvíznyerő-hely, mert ha Franciaországban vagy Belgiumban keveset esik az eső, akkor azt hosszútávon Dél-Hollandiában (pontosabban Limburgben, Zeelandon, és a Dél-Holland tartományokban is) mi is biztosan megérezzük. A folyókban fejlődő élőlények meg még inkább.
A tiszavirág hollandiai visszatérésére egyelőre azonban várni kell. A holland neve oeveraas, bár a laikusok úgysem látták még errefelé, a holland szakemberek pedig úgyis ismerik a magyar nevét, mivel az összes fontosabb tudományos szakirodalom Magyarországról való. Hollandiában a tiszavirág spontán visszatelepülése különösen nagy csoda lenne, ehhez az agyagos aljzatból is hiány van. A tiszavirág németországi visszatelepítési kísérleteiből sem lett egyelőre világszenzáció, az utolsó adatok 2008-ból valók, és a csakis kizárólag kérészekkel foglalkozó ephemeroptera-galactica.com cikkgyűjteményében sem találtunk újdonságot….
Aki természetvédelmi sikerekből teljesen naprakész szeretne maradni, annak a waarneming.nl honlapot ajánljuk. Jövő nyár végén élvezhetjük legközelebb a kérészek násztáncát, de ha a dunavirág mellett igazi tiszavirágot láttok Hollandiában is, semmiképpen ne tartsátok titokban!
