Jól tudjuk, a holland sütinek van egy kis áthallása, de még így áthallással együtt is a viszonylag felejtős holland gasztronómia csúcspontjának tekinthetjük. Ha azonban jobban belemélyedünk a témába, akkor azért kiderül, hogy a régi hollandok még tudtak jókat főzni, de a mostani fiatalabb generációk is próbálnak a szakácsművészetben kiállni magukért, nem véletlenül posztolnak lekker dolgokat a közösségi médiában.
A süteményeknek ugyanakkor folyamatosan fennmaradt a különleges ázsiója, pedig a gazdagon vajazós-tejszínhabozós cukrászköltemények egyáltalán nem passzolnak semmilyen divatos diétába. Bár a mértékletesség jegyében egy szeletnél többet nem nagyon fognak ránk tukmálni sehol, azonban kávészünetből rengeteg van, szülinapozásból, jubileumból és bármilyen más adandó alkalomból pedig úgyszintén.
Amit a kávé mellé kapunk, az a koekje, aminek legendásan sok dialektusa létezik, Tilburgben rögtön háromféle is (möpke, quukske, Qkske), Venloban pletske, de Scheveningenben dingetje-nek is mondják.
Az igazi sütievők persze nem érik be ennyivel. Mindegyik fajtának külön neve van, a névnek sokszor külön története is. A szárazsüteményeket árulják tartós bolti változatban is, az áruk egyáltalán nem vészes, de csak óvatosan a rászokással….
A bokkenpootjes, azaz a „bakláb” mandulás-tojásos tészta, tejszínes krémmel, két végén étcsokoládéba mártva.
Az eierkoeken citromos piskóta korong, általában magában fogyasztják a kávéhoz, és nagyon egészségesnek titulálják, pedig cukor azért mégiscsak van benne. Aki szeret variálni, mazsolával és tejjel is megbolondíthatja.
A mergpijpjes a velős csontról kapta a nevét. A sütemény változat marcipánborítású, belül lekváros kis csövecske, ami a névadóját a vérsejtképzés anatómiájára emlékeztette, ezen túlmenően természetesen nincs más hasonlóság köztük.
A Jan Hagel (Katwijkse knip) egy ősrégi holland sütemény, vagyis inkább szárazkeksz, aminek az a legfőbb tulajdonsága, hogy sokáig eláll. Már a 18. században is ismerték ezt a cukorral megszórt kekszet (flancos változatán mandulareszelék van), a név viszont még régebbi: az egyszerű pórnép, a csőcselék gúnyneve volt egykor.
A Jodenkoeken szintén egy nagyon egyszerű, boltban is kapható száraz sütemény-féleség. Mintegy 10 cm átmérőjű korongot kell elképzelni, tésztája vajas, különleges ízesítője a fahéj és a citrom. Ha valahol nyer az Ajax (amely „csakazértis” zsidó csapat), akkor a jodenkoek is előkerül országszerte, mint nélkülözhetetlen ünnepi kellék.
A nagyjából ugyanekkora méretű stroopwafel pedig igazi klasszikus, puhítás céljából kávésbögre tetejére való édesség, amivel biztos mindenki találkozott már, ha máshol nem, a repterek duty free shopjában.
A tippeket a recepttel együtt a laurasbakery.nl -n találtuk. Aki nekigyürkőzne a sütigyártásnak, szerezzen be holland mintás, zárható fémdobozt is, csak az autentikus tálalás kedvéért.
Érdemes tudni, hogy az ország híresebb földrajzi egységeinek is megvan a maga édességmágnese, mint a Friese suikerbrood, a Zeeusse bolussen, a Haagsche Kakker vagy az alliteráló nevű Bossche Bol. Ezek a finomságok a mindennapi kávéhoz talán túl hivalkodók, de a hétvégi városnézésekhez és hosszú sétákhoz abszolút passzolnak, ilyenkor különben is muszáj valamiből energiát meríteni.
A Haagsche Kakkert a fukarságukról hírhedt hágaiak találták ki, direkt azért, hogy ellensúlyozzák kicsit a negatív imidzsüket. A kis tortában minden van, ami royaal: mandulás töltelék, fahéj, vanília teavajas tészta, mazsola és még diófélék is.
A holland sütemények királynője, a Bossche Bol már-már közelebb van a belga csokikultúrához, de azért félreérthetetlenül holland, belül tejszínhabos, kívül ragacsos csokoládémázas különlegesség. A brabanti rivális, a Tilburgse bol ugyanennek az inverze, azaz kívülről fehércsoki, belülről kakaós tejszínhab tulajdonképpen ugyanilyen finom, bár mindkettőt egyszerre elfogyasztani majdnem képtelenség. A Bossche Bol az észak-brabanti tartományszékhelyről, ’s-Hertogenboschról kapta a nevét, a belváros kávézóiban, cukrászdáiban mindenütt árulják, sőt a komoly érdeklődők másfél órás sütikészítő workshopra is beiratkozhatnak, ha már arra járnak.
Ha legközelebb kávézóban járnátok, ne habozzatok érdeklődni a napi süteményféleségről. Valószínűleg csak egyféle lesz, és abból is csak egyet illik venni, de szinte biztos, hogy ugyanolyan jól fog esni a bokkenpootje, mint egy másik napon a Jan Hagel vagy akár egy nagymamáink almáspitéjére emlékeztető appeltaart.
