Réges-régen, amikor a Római Birodalom nagyra nyúlt, és még a hollandok sem voltak krumplievők, a mediterrán térségben már jól ismerték a pasztinákot. A fáma szerint a római katonák hozták be Európa nedvesebb, hidegebb és kevésbé napfényesebb területeire, ahol nagy meglepetésükre a gyökér szebbre és nagyobbra nőtt.
Már a 16. századtól igen népszerű alapanyaggá vált és az is maradt, elsősorban az angol konyhában. Holland földön azonban újra fel kellett fedezni, mivel a krumpli jelentősen kiszorította a stamppotból, pürékből és a levesekből is. A pasztinák a magyar újrafelfedezéssel nagyjából egy időben, ismét elterjedt Hollandiában is. Manapság gyakorlatilag mindenhol lehet kapni, nem drága és még finom is. Fogyasztható sülve-főve, készül belőle hutspot, stamppot, chips és leves is.
A pasztinák legjobban a petrezselyemre hasonlít, de a levele nem ehető, kezünkkel megfogva különben is kiütéseket okozhat, szóval még a piacon is a levelétől megfosztva árulják. A gyökér alakja kicsit tömzsibb a felső részénél, a szárral való találkozás részénél pedig nem kitüremkedő, hanem inkább besüppedt, azaz jól megkülönböztethető a petrezselyemtől. Ennél esetleg egyszerűbb észben tartani, hogy a holland boltokban amúgy sem igen árulnak petrezselyem-gyökeret, szóval vásárláskor olyan nagyot nem lehet hibázni.
Télen legkézenfekvőbb egy finom krémlevest főzni belőle, egyszerű alapanyagokból és fűszerekkel is isteni. Úgy tartják, jó a meghűlésre, könnyebben meggyógyulunk mindenféle megfázásból, téli gyengélkedésből. Az afrodiziákumok között is említik alighanem csodás vitamin és ásványianyagtartalma miatt, de most nem bonyolódunk tovább a molekuláris részletekben.
Ha körülbelül egy liternyi krémlevest szeretnénk főzni (ez 2-3 személyes adag), akkor ahhoz egy darab gyökér és egy fej vöröshagyma kell. A többi hozzávaló, azaz a vaj, a tejszín és a fűszerek pedig elvétve megtalálhatók minden konyhában, de ha mégsem, akkor az alábbi recept pontos útmutatást nyújt a beszerzéshez is:
1. A lábosban egy evőkanálnyi vajon megdinsztelünk egy fej finomra aprított vöröshagymát. A vaj neve ongezouten vagy gezouten roomboter, azaz sózatlan vagy sózott is lehet. Némelyik vajtéglára azt a vonalkás beosztást is rárajzolják, amivel pontos mennyiséget tudunk levágni belőle. A vöröshagyma neve ui, a zöldséges pultnál egész fejet érdemes venni belőle, de a lusták választhatnak gesneden uien néven a behűtött zöldségek közül is. Ez sokszor több, mint amennyire szükség van és az ilyen előkészített alapanyagok egészségügyi szempontból kockázatosabbak is (több kézen megy át), környezetvédelmi szempontból meg pláne, szóval egy hagyományos hagyma mindenképpen nyerőbb választás.
2. Öt perc múlva hozzáadjuk a megmosott, hámozott, felszeletelt pasztinákot (azért nem paszternáknak hívjuk, mert hollandul is pastinaak), egy fokhagyma gerezdet felszeletelve (één teentje van knoflook, mondjuk felcikkezve nem találjuk meg a boltban, de esetleg porított formában igen, ez a knoflookpoeder), és néhány finom fűszerből egy keveset ízlés szerint: curry (curry vagy kerrie), oregánó (oregano), kakukkfű (tijm) és bazsalikom (basilicum).
Fűszernövénykéket ültethetünk magunk, vehetünk cserépben, vagy ha még mindig teszünk a környezetszennyező dobozokra, akkor frissen is kapható egy-egy kis műanyag doboznyi belőlük. Hűvös helyen tárolva pár hétig biztosan elállnak. (Műanyag dobozban adagolva a zöldséges környékén, szárított fűszerként pedig a sok kis piros sapkás fűszerdoboz között találjuk őket).
3. A lábost felöntjük forró vízzel és beledobunk egy leveskockát (vegetáriánusoknak bármelyik groente bouillon, a többieknek kippen bouillon is megteszi), és az egészet negyed óráig főzzük. Közben a zöldség garantáltan megpuhul.
4. A levest botmixerrel pürésítjük és esetleg egy fél deci tejszínt öntünk hozzá (slagroom a neve a habtejszínnek, de levesbe kookroom, azaz főzőtejszín is jó). A végén még egy kicsi só-bors-paprika kerülhet bele (zout, peper, paprikapoeder).
Eet smakelijk en beterschap bij ziekte!
