Van az a holland nyelv, ami a használati útmutatókon és az adóhatóság levelein túli világban még élvezhető is, kár, hogy egy hollandiai újrakezdésnyi élet talán már nem is elég a teljes megismeréséhez. De amit eddig összeszedtem, az is tanulságos lehet azoknak, aki a feliratos tévézésnél és/vagy podcastozásnál is többet szeretnének a helyzetből kihozni.
Aki Jip en Janneke-t abszolválta, de a többi gyerekkönyvek már nem kötik le a figyelmét, annak szívből ajánlom az ifjúsági irodalomból elsőként Jan Terlouw-t. Az 1931-es születésű író és atomfizikus, egykori politikus és ismert környezetvédelmi szakember az Oorlogswinter (Téli háború, 1972) című könyvével vált kötelező irodalommá Hollandiában. A regény a II. világháború utolsó évében játszódik, ahol a bátor, 13 éves Michiel kapcsolatba kerül a holland ellenállási mozgalommal. A könyvből film is készült, magyar szinkronnal is megnézhető, a regény pedig a youtube-on hangoskönyvként is meghallgatható (ajánlatos az olvasást a hangoskönyvvel együtt végezni, jó pár szó helyes kiejtése megismerhető belőle).
A Koning van Katoren (1971) pedig a holland gyerekek „Egri csillaga”, ha az attitűdformálásról szabad ennyire leegyszerűsítően írni. A mű szintén filmesített és hangoskönyvként igyen elérhető. Népnevelő témája pedig a környezetvédelem, ahol a 17 éves főhős egy fiktív birodalomban mindenféle súlyos problémát kell, hogy megoldjon, amelyek leginkább a környezetvédelmi kihívásokra hasonlítanak, és amit Terlouw igen nagy szakértelemmel transzformált fiatalok számára is élvezhetővé.
Szintén szívmelengető témákban olvashatunk Annejet van der Zijl-től ifjúsági irodalomnak, de inkább történelmi regényeknek beillő műveiből. A Sonny boy a világháború előtt kezdődik és egy suriname-i fiú hollandiai életéről, családjáról szól, amikor még a nyílt rasszizmus és az igazi emberségesség közti harc a mindennapi élet része volt. A De Amerikaanse princes szintén bestseller és a két világháború környéki időben játszódik. Beatrix hercegnő keresztanyjáról szól, aki minden tekintetben a maga újtát járja. A Sonny boyról film is készült, az Amerkiaanse Prinses tv-sorozatra azonban még úgy tűnik, várni kell.
Felnőtteknek való témában, tárcakötet-rajongóként két rovatíró műveire bukkantam rá.
Az egyikük Daphne Deckers, akinek a Telegraaf-ban rendszeresen jellennek meg írásai, de most épp legújabb regényével, a Dubbel zes népszerűsítésével tűnik fel legtöbbször. A magyar olvasási ízlésem alapján nem feltétlenül fanyalodnék rá egy holland pletykalap-író nőimagazin-szintű csacskaságaira, de lassanként elszállt belőlem ez az alaptalan, sznob előítéletesség, és a kringloopwinkel-kínálatnak hála, ma már nem marad el nap Daphne Deckers egyik-másik tárcakötete nélkül. Az elmúl években írt mindenről: nőkről, anyaságról, szülésről, szexről, családi és közéleti témákban is. Nagyon szellemesen fogalmaz, szép szókincset lehet vele gyűjteni, és a rövid írásai, gondolatmenetei hétköznapi beszédtémának sem utolsók.
Az igazi nagy kedvenc a hollandok Bächer Ivánja, a 2009-ben tragikus betegségben elhunyt Martin Bril. Ahogy Bächer Ivánnak elvitathatatlan szerepe van abban, hogy megszerettem Magyarországot, úgy veszi át ezt a szerepet a holland író, aki érzékenységével, éles megfigyeléseivel olyan szépen ír a holland tájról, annak alakulásáról és a benne élő emberekről, amitől néha egy kicsit hollandnak érzem magam. Talán nem véletlenül, hiszen a Heimwee naar Nederland-dal (Honvágy Hollandia iránt) kezdtem, de sikerült a használtkönyv-piacon más kötetekkel is feltankolnom. Az online médiában sajnos alig van valami tőle.
Az igazi klasszikusokra majd egyszer máskor térünk ki, ilyen akár Herman Koch Het Dinner-je, a De ontdekking van de hemel Harry Mullischtől, vagy Tessa de Loo De Tweeling-je, akiket és amiket egyelőre magyarul ízlelgetünk. Herman Koch volt egyébként az első holland szerző, aki felkerült a New York Times híres bestseller listájára. A holland irodalom iránti növekvő érdeklődést jelzi, hogy ez azóta már Marieke Nijkampnak is sikerült.
A holland-magyar diplomácia kifejezetten sokat köszönhet a műfordítók munkájának, amiről talán kevesebbet hallani a politikától hangos médiában. De a nyelvtanulók is hálásak lehetnek, ha egyszerre akad a kezünkbe egy-egy mű magyar és holland nyelven is. Ilyen szempontból el vagyunk kényeztetve, mert rengeteg magyar művet fordítottak már le. A szépirodalom a bonyolult hasonlatokról és hangulatok leírásáról hírhedt, és mi magyarok hajlamosak vagyunk lefordíthatatlannak tartani magunkat, pedig az erre vállalkozó műfordítók azért rá tudtak cáfolni.
Dandoy Györgyi magyarról hollandra való fordításaiból azt tanultam meg, „hogyan mondanám ezt és ezt el hollandul”. Az Elfenprins (Tündér Lala) a gyermekirodalomból nyújt ízelítőt, míg a Ladder naar de mist a XX. száradi magyar prózairodalom válogatáskötete, és online e-book formájában vásárolható meg. Ez utóbbival a magyar műveltségünk is csiszolható, és a novellák jó része a magyar elektronikus könyvtárban is elérhető, ha szövegösszehasonlításra adnánk a fejünket.
Bérczes Tibor pedig nemcsak holland témában ír, hanem fordít is, Jaap Scholten: Kameraad baron (Báró elvtárs) című könyvét például. Saját művei, a Holland foci és a Minden csak az első nap szokatlan kfejezetten lebilincselő annak, aki a holland-magyar észjárást mélyebben szeretné megismerni.
És végül, de nem utolsósorban térünk ki Alföldy Marira, akinek nemcsak az Amszterdami Magyar Szalont, hanem a holland nyelvű Márait és Kosztolányit, és sok más klasszikust is köszönhetünk. A Gloed (Gyertyák csonkig égnek) és a De erfenis van Eszter (Eszter hagyatéka) kifejezetten ismertek a művelt hollandok körében. Nem bánja meg, aki összehasonlító elemzésre vállalkozik, és esetleg megvannak erdetiben is, nagyon sokat lehet tanulni belőlük!
A sor nem zárható le anélkül, hogy valakit ki ne hagynánk, és hogy ne lennénk kíváncsiak minden más könyvolvasási ötletre, tippre, újdonságra. Várjuk tehát a további könyvcímeket, beszerzési helyeket, akármekkorára is nőjön az ágy melletti könyvoszlop tőlük!
