A világjárvány alatt a használati cikkek rendelése és az online nagybevásárlás is nagyot fejlődtek, az éttermi házhozszállítással ráadásul a helyi vállalkozók túlélését is segítette a mindenre kiterjedő online kényelem. Ami azonban a villámgyors élelmiszer szállítást (flitsbezorger) jellemzi, az egyszerre zavarbaejtő és aggasztó is, bár rövidtávon sokan jól járnak vele.
A circular economy (körforgásos gazdaság), sharing vagy platform economy (megosztáson alapuló gazdaság, platformgazdaság) mostanában divatos kifejezések, és ezek közül a körforgásos valóban a világ jobbá tételét célozza meg. Eredetileg ezt vártuk az Ubertől és az Airbnb-től is, mégis inkább a helyi fuvarozók kizsigerelését és a nagyvárosi ingatlanválság keserű mellékízét juttatják eszünkbe.
A 10 percen belüli élelmiszer kiszállítás azonban már felfutásakor is az értelmetlenség határát súrolja, mert egyelőre kizárólag sűrűn lakott nagyvárosokban elérhető, ahol a dark store-kből (elsötétített ablakú belvárosi ingatlanok, amelyek raktárként funkcionálnak) biciklisfutárral szállítják házhoz a receptből majdnem kifelejtett pestót, a holnapi reggelire tervezett joghurtot, avokádót, vagy bármit, ami nélkül improvizálnunk, kreatívkodnunk kellene, esetleg át kellene csoszognunk érte az amúgy sétatávolságnyira lévő legközelebbi kisboltba.
A nyugat-európai országokban idén robbantak be a nagy szolgáltatók, igaz, egyelőre kevés nyereséggel, mert még a kiszorítós verseny szakaszát tapossák. Hollandiában a Zapp, a Gorillas, a Flink és a Getir vannak jelen, ezek közül a Zapp és a Getir még csak Amszterdamban. Ezen felül az UberEats és a Thuisbezorgd készételek házhoz szállításával, a nagy élelmiszerláncok közül pedig az Albert Heijn, a Jumbo és a Picnic vesznek fel online rendelést.
Jeroen van Bergelijk újságíró pár hétnyi biciklisfutár élményeit a de Volkskrant publikálta nemrég, melyek nem nagyon térnek el bármely külhoni logisztikai munkatárs tapasztalataitól. A hatékonyságra, nem pedig böngészére optimalizált raktárakban, pörgős zene kíséretében az orderpickerek pár perc alatt szedik papírtáskába a megrendelt árut, amit a koerier átvesz, és szélsebesen kiszállít a megadott címre. A biciklisfutárok túlnyomó részt külföldi vendégmunkások vagy menekültek, de kisebb számban holland diákok is dolgoznak itt. Ebben a pozícióban nemcsak a gyors tempó, hanem a személytelenség is megterhelő: a jellemzően középosztálybeli kliensek gyakran félmeztelenül nyitnak ajtót, kerülik a szemkontaktust és borravalót sem nagyon adnak. A futárok is inkább zenét tesznek a fülükbe, de azért próbálják a legtöbbet kihozni a befektetett időből: remek testmozgás, helyismeret szerzése és pénzkeresés, esetleg betekintés a társadalom rejtett bugyraiba, de ez inkább újságírói passzió már.
A vásárlókat mindenekelőtt a világjárvány szoktatta rá, hogy ne járjanak annyit boltba, de maradjanak nyugodtan szétszórt impulzusvásárlók és élvezzék azt a luxust, amit a lock down alatt még lehetett, például ha elfogyott a cigi vagy jólesne még egy utolsó sör. Ezeknek a cégeknek a marketingje azonban leginkább a megtakarított időre épít, mintha a felelősségteljes polgárok a megspórolt minőségi időt valóban épületes dolgokra, nem pedig további időspórolásra fordítanák, mint a podcastozás kocogás közben vagy a rapid jóga. A vásárlók nagy része olyan fiatalokból kerül ki, akik tanulnak még vagy az első megterhelő állásukban szeretnének teljes bedobással bizonyítani, és ennek érdekében hajlandók sportot űzni a hatékonyság-növelésből. Persze a gyerekeivel egyedül zsoglőrködő szülő vagy az időben megcsúszott vendégváró házigazda is örülhet ennek a szolgálhatásnak.
Az élelmiszerhulladékok szempontjából akár racionális megoldás is lehetne, ha többé nem tárolnánk-hűtenénk be annyi kidobandó élelmiszert otthon, melyekkel eredetileg más tervünk volt, csak közbejött valami. Az impulzusvásárlás és az plusz csomagolás, valamint az elektromos meghajtású kerékpár azonban némi extra ökológiai lábnyomot hagynak maguk után, a szolgáltatás személytelensége pedig kifejezetten aggasztó trend. Az Amazon már a drónok bevetésével kívánja megoldani azt a kényelmetlenséget, ami az átadás pillanatában a másik ember szemébe nézésével járhat....
Ha mindez nem lenne elég, aggódhatunk a közlekedésbiztonság és a városi környezet erodálódása miatt is. A holland nagyvárosi bicikliutak máris túlzsúfoltak a szélsebesen cikázó futároktól, de a depók környékén is sok helyet foglalnak a parkoló biciklik, a környéken lakók pedig nem mindig élvezik a 7/24 szolgáltatással járó zajongást. A nullaórás szerződéssel vagy munkaerőközvetítőn keresztül alkalmazott futárok biztonsága, mentális egészsége pedig egyelőre nem olyasmi, ami a munkába állás előtti egyeztetéskor felmerülne, de a jelentkezők legalább megspórolják a motivációs levéllel és az interjúra készüléssel való bajlódást; nagy a fluktuáció ugyanis.
A népszerű élelmiszereken túl a háztartási cikkek piacán is van mozgolódás. A Blokker újabban saját flitsbezorger szolgáltatással jelentkezett, hátha szükségünk lenne azonnal egy vasalóra vagy borotvára. Ha vasalódeszkánk sincs, arra azért várni kell, mert a kerékpáron nem szállítható, nagy méretű termékek szállítására nem terjed ki az új szolgáltatás. A fürdőszobacikkekkel kereskedő Lush vagy a Decathlon is ugyanezzel a biciklis futárcéggel, a Packaly-vel működik együtt.
Egyelőre nem látni, hosszabb távon nyereségessé tudnak-e válni ezek a cégek. Azt mondják, hogy áremelésre előbb-utóbb szükség lesz, hiszen a nagy élelmiszerláncok leuralják az akciós választékot. Talán ugyanaz lesz a flitsbezorgerek sorsa, mint az Uber sofőrökének, azaz eljön az a pont, amitől már nem éri meg 10 perces etapokban, akár napi 80 kilométert futárkodni.
A képek forrása: Pixabay
