Magyarként Hollandiába kiköltözve és munkát keresve legtöbbünk azonnal szembesül a magyarországitól gyökeresen eltérő helyi foglalkoztatási rendszerrel. Munkát jó eséllyel, azonban tartós, fix munkahelyet – a jól képzett és hiányszakmával rendelkező mérnököket, orvosokat, stb. és a szerencsés keveseket kivéve – nem találunk. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy – legalábbis eleinte - kölcsönzött munkaerőként (temp, flex..) egy munkaerő közvetítő cégen keresztül indítjuk el holland karrierünket.
A munkaerő kölcsönzés hatalmas üzlet: a Hollandiában és világszerte is piacvezető Randstad csoport 2018-as, legutolsó teljes üzleti évében 24 milliárd euró bevétel mellett 704 millió euró nyereséget ért el. A bevételben nem kizárólag a kiszervezés és kölcsönzés, hanem a kapcsolódó – személyzeti, számlázási, fejvadász, stb. - szolgáltatások számai is szerepelnek. Az egyébként a Tempo-Team ügynökséget is tulajdonló Randstad legnagyobb ügyfelei a mezőgazdaság, logisztika, építőipar cégei közül kerülnek ki, de ez a foglalkoztatási forma mindenhol megtalálható, még egyetemek is alkalmaznak így oktatókat. A piac nagyságát az is jelzi, hogy körülbelül 22 000 cég regisztrált a de Kamer van Koophandelnél, azaz az üzleti kamaránál, mint uitzendbureau. Közülük persze nem mindegyik végez kölcsönzési tevékenységet, a ténylegesen is aktívak száma 1500 környékén lehet.
A Hollandiában dolgozók 30 százaléka dolgozik ideiglenes szerződéssel, kölcsönözöttként vagy zzp-erként, azaz egyéni vállalkozóként. Ez a 30 százalék nagyjából 2 millió embert jelent, szemben a körülbelül 5,5 millió szerződéssel rendelkezővel.
De hogy jutott el ide a holland gazdaság? A kiinduló pontot valahol az 1990-es végén találjuk, ekkor erősödött fel a vita azzal kapcsolatban, hogy versenyképesebb és rugalmasabb legyen a holland foglalkoztatás. A híres polder-modellt alapul véve megegyeztek a kormány, szakszervezetek és munkaadók képviselői abban, hogy rugalmasabbá teszik a munkaerőpiacot és többek között egyszerűsítik a kölcsönzéses foglalkoztatást. Ebből született meg az 1998-ban elfogadott „Flexwet”, lánykori nevén a de Wet flexibiliteit en zekerheid. Ha csak a foglalkoztatás rugalmasságát nézzük, akkor a célt sikerült elérni, hiszen Hollandia Európában is dobogós ebben a tekintetben.
Bár a munkaerőpiac valóban rugalmassá vált, ezt leszámítva azonban mára már érzékelhető, hogy valami nem igazán működik.
Látszik, hogy ez a szisztéma igazából sem a cégeknek, sem a munkavállalóknak nem az igazi. Az egyre szaporodó negatívumok listájáról csak pár tétel:
-
a kölcsönzött kollégák nem válnak a csapatok teljes jogú tagjaivá
-
fix szerződés nélkül nehezebb, vagy nem is lehet hitelt szerezni, ezáltal lakáshoz, házhoz jutni
-
a várható nyugdíj is kevesebb lesz, ha hosszabb távon ideiglenes szerződéssel, kevés órában foglalkoztatnak
-
a „flexkrachtok” gyakrabban kapnak nehezebb, illetve veszélyesebb munkákat, ebből kifolyólag gyakoribbak a balesetek is körükben
-
gyakrabban jelentenek beteget a kölcsönzött kollégák, mint szerződéssel dolgozó munkatársaik
-
kölcsönzött dolgozóként kevesebbet is keresnek
-
az anyagi bizonytalanságok a családalapításra, gyermekvállalásra is negatívan hatnak
Az egyszerűsítés más tekintetben is túl messzire ment sokak szerint. „Iedere idioot kan nu een uitzendbureau beginnen” - azaz ma már minden idióta alapíthat egy munkaerő kölcsönző céget, mondja például Jeroen Brandenburg, aki a több, mint 1 millió tagot számláló FNV szakszervezeti szövetség vezetője volt közel 10 éven keresztül.
A helyzet tehát nem jó. Reményre talán a már idézett polder-modell adhat alapot, hiszen az érdekelt felek – kormány, szakszervezetek és munkaadók – között már elkezdődött a párbeszéd a rendszer jobbá tételéről.
A fentiekhez még egy adalék: a holland munkaerőpiacot 2007 májusában nyitották meg az Európai Unióba 2004-ben belépő tagállamokból – köztük Magyarországról – érkezők számára. Az új és régi tagállamokból érkezők körülbelül a felét töltik be a külföldről érkezők által elfoglalt, összesen 838 000 állás közül Hollandiában.
