Mi az, ami Magyarországból hiányzik? Nekem a természet, a pár percnyire lévő Tettye erdei sétányai a Mecsekben, és Magyarország világosszöld színe a szikrázó nyári napsütésben.
Ennyire lapos és sűrűn lakott helyen még nem laktam mint most, ahol inkább több van sötétzöldből, és ahol az erdőnek is két neve van, mert egy átlagos erdő nem is igazi erdő errefelé. A hétköznapi nevezéktanban a bos az az erdő, amit karbantartanak, faállományával gazdálkodnak, és kisebb a területe. A woud viszont a sűrű sötét erdő, ahol a természet az úr, és ilyenből alig akad Hollandiában, illetve őserdőből (oerwoud) pedig végképp nincs. (Azaz a Holland Királyság karibi szigetein mégiscsak igen, de oda csak ritkán tudnék leruccanni.)
Szóval a Mecsek-oldali életemet lecseréltem csatornapartira, oda járok feltöltődni bringával és kocogva is. Az iparterületet szépen eltakarják a bozótok, és az urbanizált vízimadarak is békésen úszkálnak, amíg jön egy nagyobb uszály. Aztán nézem, ahogy a vadkacsák ringatóznak a hajók hátrahagyott hullámain, odébb meg a sirályok csúszkálnak a felnyíló hidak vasszerkezetén. Hiába, a természet akkor is fenséges, ha csak ilyen kicsit kapunk belőle.
A kép forrása: http://www.wandelpaden.com/liempde.html
De ahol kevés van, ott legalább megbecsülik. Természetvédelmi szervezetből több is van Hollandiában. Húsz nemzeti parkot tartanak fenn, ebből 17 tartozik minisztériumi fennhatóság alá, kettő magánpark, és a Grenspark de Zoom – Kalmthoutse Heide, ami a holland-belga határon fekszik. Független természetvédemi szervezet a Natuurmonumenten, mely több mint 100.000 hektár természeti területet gondoz. Ezen kívül mind a 12 tartománynak van természetvédelmi szervezete, a Landschap-pen, amelyek a fennhatóságuk alá tartozó természeti és kulturális örökség fenntartásával, fagazdálkodással és védett állatok védelmével is foglalkoznak. Emellett bő két órás hétvégi sétákat is szerveznek olykor, ami igazán remek lehetőség az eldugottabb helyek megismerésére.
A Brabants Landschap egyik koratavaszi sétáján igazi kukkolónak éreztem magam a többiek között. Semmi fapapucs meg tulipán, itt olyasmit láthattam, amire a külföldi turisták részéről nem nagy az érdeklődés, a túrákat is hollandul vezetik. Csupa idősebb holland bácsik és nénik társaságában sétáltunk a Dommel völgyében (ez egy kisebb folyó, mely Belgiumból ered, és Eindhovent és Den Boscht is átszeli), és nagyon érdekes történelmi érdekességeket tanultam nemcsak a túravezetőtől, hanem a nagyon kedves társaságtól is. Már nem sok látszik belőle, de az itteniek fél évezredre visszamenőleg tudnak ezt-azt felmutatni az akkori parasztok, egyúttal őseik életéről, és ezt a fajta folytonosságot, már ami a természet és a paraszt életének összefonódását illeti, a mi viharverte huszadik századunk miatt hiába is keresnénk, nálunk nagyjából a dédszüleimnél szakadt el ez a fonál.
A kép forrása: http://www.wandelpaden.com/liempde.html
A 16. századi Vlaamse Schuur és a 17. századi galambtorony önmagukban is ritkaságok, ez utóbbiból a II. világháborúban romboltak le jó párat, a gyanakvó német megszállók semmit sem bíztak a véletlenre, ugyebár. Pedig a galambokat nem háborús célra tartották, hanem a trágyájukért és a húsukért is. A folyón ún. trekpontje-val keltünk át, ez egy pici komp, amin nagyjából 5 embernek szabad egyidejűleg tartózkodnia , de aki szeret veszélyesen élni, tizedmagával is kipróbálhatja. A lényeg, hogy saját kézi erővel kell áthúzni vele magunkat a túloldalra.
A folyómenti ligeterdőben még nagyon sok kidőlt fába botlottunk, mert a januári viharkárokat jó pár hétig nem sikerült teljesen felszámolni.
Mivel ez a vasárnap reggeli séta nagyjából két óra alatt körbe is ért, utána mindenki mehetett a maga dolgára. Pont ideális azoknak, akik nem tudnak egy egész napra elszakadni a teendőiktől. A Brabants Landschap családi és aktív programokat, bringatúrákat is szervez, ezeket is érdemes kipróbálni! Ha mégis sétálnátok, a bakancsot semmiképp ne hagyjátok otthon!
