A víz közforgása során a felhőképződés, csapadéklehullás és párolgás végtelen folyamata zajlik. Ennek ellenére a Föld vízkészletének csökkenéséről sokat hallani, pedig a Kék Bolygón időtlen időkig sok víz lesz, csak persze nem mindegy, hogy milyen minőségben. Az édesvizek valóban fogytán vannak, és ennek fogyasztói oldalról az ipari- és mezőgazdasági felhasználás, a túlnépesedés a legkézenfekvőbb okai. Az ivóvízkészlet megújulására ugyanakkor sajnos rossz hatással van a klímavátozás is, mert amikor hőség van, akkor gyorsabban párolog a vízfelszín, amikor pedig felhőszakadás, akkor gyorsabban vonul le a csapadék, azaz a víznek kevesebb ideje van a talajba szivárogni, árvízkor ráadásul még el is szennyeződik.
Ha a természetre nem csak erőforrásként gondolunk, akkor az ivóvízkészletek mellett az édesvíz élőhely-fukcióját is meg kell említenünk, ami a Földfelszín kevesebb mint egy százaléknyi területén a fajok tíz százalékának ad otthont. Hollandiában a tenger- és édesíz mellett brakkvíz is van, ami a kettő között keveredik, a nagy folyók torkolati szakaszán. A brakkvizek a különleges élővilágukról is híresek, mely a tenger és torkolat mesterséges elválasztása során drasztikusan megváltozik.
Hollandiában gátakkal hozták létre az IJsselmeert (egykori Zuiderzee) és Groningen kisebb beltengeréből a Lauwersmeert is. Ez utóbbit 1969-ben zárták el a tengertől, és ez nemcsak a vízi élővilágra, hanem az itt élő emberek életére, a halászok megélhetésére is kihatott.
Az 1953-as Watersnoodramp, azaz Hollandia legnagyobb természeti katasztrófája 1 836 ember életét követelte az ország déli részén. Az óriási vihar 150 helyen törte át a gátakat és 150 000 hektár területet árasztott el a tenger. Ezek után a gátak megerősítésére sürgősen szükség volt az északi tartományokban is.
A katasztrófaelhárítás sajátsága, hogy a biztonság felülírja a társadalmi, kulturális és természetvédelmi érdekeket, illetve az is, hogy az infrastruktúra rendkívül költséges. A Lauwerszee körül a meglévő 32 kilométer hosszú gát megerősítése ugyan kevesebb pénzbe került volna, de mégis a 13 kilométer hosszú zárógát megépítése mellett döntöttek. Igaz, ehhez 135 000 fríz tiltakozása kellett. A zárógáttal járó 9 000 hektár fölterület nyerés ugyanis jól jött a gazdáknak, legfejlebb a garnélahalászok érdekei sérültek némiképp…
Az új zárógát megépítésével a beltengert elzárták az Északi-tengertől, a halászokat a közvetlen kihajózástól, az élővilágot pedig a sósvízi körülményektől. Az új helyzet leginkább a zoutkampi halászokat sújtotta, akik kompenzációként a Lauwersoog új kikötőjét kapták.
Az egykori tengerfenék termőtalaján a halászok egy részéből burgonyatermesztő lett, de az új földterületből jutott a honvédelemnek, a turistáknak és a természetvédőknek is. A Lauwersmeer Nemzeti Park a csillagos égboltról, többszáz madárfajról, a természet újrahódító hatalmáról híres, valamint a sós- és édesvíz biotópformáló szerepéről és csodálatos változatosságáról.
Új egyensúlyról azonban korántsincs szó, a klímaváltozás és a tengerszint emelkedése újra sós irányba tolja a talajvízháztartási viszonyokat, mely a természetes növénytakarót és a növénytermesztést is változásra készteti. Mostanában a Waddenzee homokkal való feltöltődése még a tengerszint-emelkedésénél is gyorsabb, így a tenger sekélyebb lett, többet kell kotorni, ennek következtében a gáton kívüli hajózási útvonalak is veszélybe kerültek.
Ezért napjainkban nemcsak a gazdák, hanem a tengerészek is újra a természetvédelmi érdekekkel találják szemben magukat. Mindez elsősorban nem a civakodást, hanem polderezést, egyezkedést és előrefelé menekülést, azaz innovációt és rendíthetetlen vállalkozói kedvet foglalja magában.
A Lauwersoog kikötőjének energiatranzíciója például a szél- és napenergia, valamint a hidrogén-fejlesztés irányába mozdult. A rekreációs célú turizmus a nyári csúcs ellaposítására, azaz az egész éves elvonulási, kikapcsolódási lehetőségekre fókuszál. Lauwersmeeren kívül nincs még olyan hely a végtelenül lapos Hollandiában, ahol, meddig a szem ellát, ne ütköznénk valami vizuális akadályba, mesterséges tereptárgyba, zsúfolt kikötőbe-nagyvárosba legalább. A természeti elemek közelsége, a szél és a víz bölcsőként ringatja a pihenni vágyókat.
A hidegháború után a katonai célokra használt terep egy része már visszakerült a természethez. Az új ‘natuurpolder’ nyugalmát a madárvilág is értékeli. A tájat kultúrtörténeti érdekességek is tarkítják, mint a madárcsalogató ketrecek, amelyeket régen vadászati célokkal használtak. A kerítés mögül bedobált csalival a kacsákat olyan csatornákba terelték, ahonnan már nem volt máshova menekvés, csak a ketrecekbe. A fennmaradt rendszereket ma már a vándormadarak ökológiai kutatási célú gyűzűzéséhez használják.
A mezőgazdasági földek művelői is előrefelé menekülnek: új, sótűrő burgonya- és cukorrépafajtákkal kísérleteznek, hogy felkészüljenek a klímaváltozással járó kihívásokra.
Aki jól bírja a frízt (vagy a holland feliratozást), az a Fryslân DOK kétrészes dokumentumfilmjében járhat utána, mennyi mindennel járt a több mint 50 évvel ezelelőtti groningeni poldernyerés.
