A nagyon messziről jövők általában szélben, ködben, esőben vagy hidegben érkeznek az eindhoveni reptérre, és a városon keresztülbuszozva-vonatozva sem melengeti semmi különös látvány a szívüket. Hollandia ötödik legnagyobb városába elsőre nehéz beleszeretni, de kitartó képzelőerővel, néhány görbe estével, esetleg eindhoveni barátokkal még ez is sikerülhet!
A hollandiai élet általában három izgalmas ismerkedési lehetőséget kínál: Szerezhetünk magyar barátokat, akikkel otthon sosem találkoztunk volna. Megismerkedhetünk nyitott és laza hollandokkal, akik bepillantást engednek a folyton változó, jól szervezett holland mindennapokba. Végül pedig a világ minden tájáról lévőkkel is könnyen szót érthetünk, akikkel gyakran fél szavakból is megértjük egymást abban a sajátos helyzetben, amit kulturális sokknak szokás nevezni. Lehetőleg mindhármat érdemes kipróbálni, és akinek sikerül, az máris vállveregetést érdemel nyitottságból és minden bizonnyal nyelvtudásból is, cserébe ráadásul egészen élhetővé varázsolódik a különben szürke város.
Először is, a szürkeség nem teljesen az itteniek hibája. A Philips gyár inkább áldás mint átok, de a második világháborúban inkább ez utóbbi felé billent a mérleg nyelve... A két jó szomszéd, a britek és a németek egymás után bombázták szét a gyárat s vele együtt a belváros jó részét, így Eindhoven a háború után modern, szinte futurisztikus várossá alakult újjá, és a gyár is meghatározó húzó-szervezőereje lett az egész térségnek. Az Evoluonról, a Strijp-S-ről, a vasútállomás zsebrádiót formázó épületéről és minden más érdekességről bővebben hallhatunk például a Philips Museumban is, amivel egy kellemes délutáni program máris kipipálható.
Ettől persze még nem feltétlenül kapunk kedvet az ideköltözéshez vagy az idelátogatáshoz. Azoknak figyelmébe, akiket a száraz tények, listák, indexek és pontszámok győznek meg elsősorban, íme a Dispatches Europe legfrissebb 5-ös listája Európa legjobb expat-városairól: 5. Koppenhága, 4. Lisszabon, 3. Bécs, 2. Frankfurt és tadadááám …. 1. Eindhoven! Igaz, az expat lét előnyeit (ez bizonyos foglalkozásúak, magasan képzettek, tudományos kutatók körét jelenti) nem mindenkinek adatik meg kiaknázni, mégis egy sor szolgáltatás, program, lehetőség, önkéntes szerveződés segíti a többi újonnan jövő lakót is. A város lakosságának durván 10%-a külföldi, akik egymásnak is számos önkéntes programon keresztül segítenek.
Kiindulásképp a város honlapjának angol aloldalán minden fontosabb információt megtalálunk, innen a Brainport csúcstechnológiai campusra vezető link pedig a gazdasági lehetőségeket mutatja be. Az ország második leggazdagabb ipari központja továbbra is vonzó munkalehetőségeket kínál, a Philips mellett az ASML, a FEL a legnagyobbak, a város főbb profilját az informatikai és High Tech szektor, valamint a Dutch Design jelenti. A brabanti nagyvárosok felsőoktatásban is erősek, Eindhovenben a Fontys, a Design Academy és a TU/E intézményeiben tanul több ezer diák, szép számmal külföldiek is. Emellett az EIT Digital eindhoveni telephelyén (melynek Budapesten van a közép-kelet-európai székhelye) is van pár magyar szakember és diák.
Aki ide is költözne, az a Holland Expat Center tájékoztatását, szolgáltatásait veheti igénybe, mely iroda a Vestdijk 27 szám alatt, hétköznaponként 09.00-17.00 között van nyitva. (Előzetes időpont-egyeztetés szükséges a regisztrációhoz.) Az iroda azonban nem emiatt a pár perces procedúra miatt érdekes, Expat's Guide nevű ingyenes kiadványában például tökéletesen kiművelhetjük magunkat az áttelepülés minden apró-cseprő részletéről. A rendszeres találkozók, események, tájékoztató workshopok pedig mindenféle szórakozási, ismeretszerzési lehetőséget nyújtanak nemcsak a városban, múzeumaiban, hanem annak környékén is. Célszerű ezért a hírlevélre feliratkozni, vagy követni az eseményeket a facebook oldalukon keresztül.
Az élhető lakáskörülmények kialakítása, a kedvenc szupermarket kiválasztása, bringavásárlás és a napi rutin abszolválása után hamar felmerül a kérdés, hogy tanuljunk-e hollandul. Az angolul jól beszélők sem bánják meg általában, ha bevállalják ezt a kihívást, van erre szerencsére bőven lehetőség. A személyes kedvencünk a Globaal Dorp, melyen keresztül nemcsak kiscsoportos nyelvtanulásra, hanem rögtön mindenféle ismerkedésre is lehetőség nyílik, ami - visszakanyarodva az alaptézishez - minden örömünk és optimizmusunk megalapozója lehet.
A Globaal Dorphoz kapcsolódó, „New in NL” projekt alapítója, Ljiljana 4 éve érkezett Bosznia-Hercegovinából, gyorsan megtanult hollandul, beiratkozott az egyetemre, majd elkezdett nyelvórákat és programokat, önkéntes munkalehetőségeket szervezni azoknak, akiknek kezdetben jól jön egy kis segítség. Mr. Martin, a festmények és történetük mesélője, a világutazó zenész pedig a kulturális programok szervezését és lebonyolítását viszi. Az 1980-as évek legvégén különben párszor zenélt Magyarországon is, ismeri az AE Bizottságot és tudja, hol van a Golgota utca Budapesten (a legendás Fekete Lyuk miatt, ugye...), pár szavas magyar szókincsével pedig minden honfitársunkat gyorsan leveszi a lábáról.
Az órákat egyébként az Inkijkmuseumban tartják (Dommelstraat 2, belvárosi-patakparti épület, 5 perc sétára a főpályaudvartól), ahol más estéken történetmeséléssel egybekötött képzőművészeti élményekkel, mindenféle népek gasztronómiájával is múlathatjuk az időt, sőt az otthonról jövőket, egyéb vendégeinket is elszállásoltathatjuk a 3 db, szuperül felszerelt (és különös festményekkel díszített) önálló apartmanban.
A „World Dinners” programra jelentkezhet bátran, aki jó „goulascht” tud főzni, de a pörköltügyben kicsit ügyetlenebbek sem maradnak le azért. Egy-egy nép konyháját ugyanis vendégként is kipróbálhatjuk, ha épp nem valami „minden mentes” diétán vagyunk. A múlt év legutolsó ilyen témája volt az olasz húsvéti ételek, sütemények kóstolója, ami a belváros szívében, a Het College 25 alatt működő Cucina Italiana egyik chéfje, Ailén szervezett. S ha már így megismerkedtünk, ellátogattam otthonukba is, ahol a ráérős ebédidőben, a spaghetti carbonara és az espresso között bepillantottam az olasz szőlőtérkép, bor- és pezsgőkészítés, fűszernaptár világába, a kisebb könyvtárnyi olasz gasztro-is és világirodalomba is. Annyit elárulhatok, hogy most már biztosan van legalább egy magyar nyelvű, témába illő könyvük is a polcon, amiről a Hollandokk legelső kulináris kalandozásában korábban már szót ejtettünk…. Nem először ajándékoztam el a Római Konyhát, és most nyomozhatok megint egy újabb után az antikváriumban, de nem bántam meg, mert azon kívül, hogy kicsit átvariáljuk a zászlónk sávjait, kicsit másféle neveket adunk a borainknak, ők is a legnagyobb szeretettel tanítgatják az érdeklődőknek, hogy hogyan kell jókat főzni, enni és inni.
Ailén, a milánói újságírónő különben egy kisebb svájci kitérő után döntött úgy, hogy az itteniek mediterrán, szívélyes mentalitása éppen megfelel egy ilyen vállalkozásnak, amit a nagy folyóktól délre élő hollandok „Barabantse gezelligheid”-nek neveznek. És ez is Eindhovenben van!
Ezek után már biztosan nem lehet nem szeretni ezt a várost, ugye? Pedig a Glow fényfesztiválról, a Dutch Design Weekről és persze a PSV Eindhoven focicsapatról még nem is beszéltünk :)
S hogy milyen az, amikor a habókos hivatalnokok is beleszólhatnak a város fejlesztésébe, hogy így tegyenek kedvére a Monty Python rajongóknak? A Dommeltunneltje 2016 áprilisi megnyitóján maga John Cleese volt a sztárvendég, aki ugyan nem volt hajlandó senki kedvéért hülyén járni, de úgyis mindenki tudja, hogy őt látjuk az alagút falán, amint fejben épp a lépések pontos kivitelezésén dolgozunk….
