Hollandiába költözve hamar megvilágosodik, miért a konyhanyelv az első, amit megtanulunk. A zöldség- és gyümölcspultoknál szépen ki van írva minden elnevezés, amit már az első vásárlásnál muszáj megjegyezni, legalábbis, amíg odaérünk a mérleghez. A csomagolt termékek legtöbbjén pedig semmiféle angol felirat nem található, így ilyenkor is jobb, ha mielőbb felzárkózunk hollandból, hogy finom stamppot-ot vagy klasszikus borsólevest (erwtensoep) készíthessünk.
Azt gondolhatnánk, hogy a palacsinta (pannenkoeken) vagy a bundás kenyér (wentelteefje) ízig-végig magyar étel, de talán mégsem csalódunk nagyot, ha belátjuk, hogy a legegyszerűbb ételek szinte minden nép konyhájában, így a hollandban is előfordulnak. Lássuk most, hogyan készül a bundás kenyér (wentelteefje) holland módra:
Bundás kenyeret mindenki evett már, és sokunknak megvan a maga saját változata. Mi fehér kenyérből, olajban és könnyedén felvert tojással készítjük, mustárral vagy savanyú uborkával esszük. Lénárd Sándor a Római konyhában az olasz változatát (pan dorato) sokkal gazdagabban írja le: húslevesben áztatja a kenyeret, de a kenyérszeletekbe kis zsebeket vágva mozzarellát és szardellákat is elrejt, s csak eztán süti meg tojásbundában.
A holland változat viszont édes és puha, a bundájában több a tej, mint a tojás, de egy icipicit mégis emlékeztet a mi bundás kenyerünkre azért.
A wentel forgatást jelent, a teefje pedig a nőstény kutya, vagyis a szuka megfelelője. Van is egy kicsi huncut kicsengése a holland szónak is, bár eredetét nem tudták pontosan megfejteni. Mindenesetre a wentelteefje már 1623-ban felbukkan egy könyvben. Az évszázadok során mindenféle egzotikus hozzávalókkal gazdagodott az alaprecept, reszelt citromhéjjal, rummal, sáfránnyal, rózsavízzel. Mi most az igazán egyszerűt mutatjuk be.
A bundához egy darab tojás (ei, a holland boltokban nem tárolják hűtőben), 250 ml tej (melk, ami lehet volle – azaz zsíros - vagy halfvolle – avagy félzsíros-, de semmiképpen nem karnemelk, mert az az író, és igaz hogy olcsóbb, de az inkább palacsintába való), 2 csomag vaníliás cukor (vanillesuiker), 1 teáskanál őrölt fahéj (gemalen kaneel). Ezt mind lazán fel kell verni villával, egy mélytányérban.
A kenyér fehér legyen, és lehetőleg szeletelt (witbrood, gesneden), összesen 8 szelet, kenyérhéj nélkül. Mindegyiket bele kell forgatni a tojásos masszába, összegyűjteni egy másik mély tányérban, és a maradékot ráönteni a kenyerekre. Ez az ideális mennyiség, amennyit a kenyerek teljesen beszívnak, de még nem lesznek tőle túl szottyadtak.
A sütés jó nagy serpenyőben négyesével, összesen 20 g vajon történik (roomboter), soha sem olajban. A sütés ideje 5 perc, pontosan félidőben kell a kenyérszeleteket megfordítani (wentelen de sneetjes brood).
Ha így túl soványnak tűnne a recept, akkor a tojásos masszába tegyünk pici teáskanál citromlevet (citroensap), és készítsünk hozzá karamellizált almát: 100 g cukor (suiker) és 3 evőkanál víz kell a világosbarnára hevített karamellkeverékhez, amiben egy szem szeletelt almát (appelschifjes) forgathatunk bele. Tejszínhabbal még finomabb (slagroom).
Ha szép lett, máris mehet a kulináris poszt, a finom (lekker) és enni (eten) szavak kombinációjával, például: lekker wentelteefje eten vagy lekker eten met mijn teefje, bár ezt a hollandok lehet, nem értenék :)
