Aki felvidéki, az többnyire biztosan tésztaevő. Felvidéken a hagyományos lagzislevesben például, az ilyenkor szokásos száraztészta formája és mérete faluról falura változik, de még a reformátusok és a katolikusok között is.
Az igazi hétköznapi finomság viszont Magyarország-szerte a nokedli. Az alábbi receptben érződik a szabolcsi albérlőtárs hatása is, ahol a lisztet tojással keverték, és a dél-magyarországi beütés is, a kapros-túrós ízek miatt.
Egy kezdő holland háztartásban azonban nem is olyan könnyű nokedlit főzni, mert a tészta a mikróval nem kompatibilis, és nokedliszaggatót sem könnyű beszerezni.
Az IKEA nagylyukú sajtreszelőjének a teteje szerencsére megfelel a célra, szépen lehet dolgozni vele, de ergonómiai hiányosságai miatt a munka felér az aznapi kissúlyzós edzéssel. 3 egész tojás (eieren), 15 púpozott evőkanál liszt (bloem), 1 csapott evőkanál só (1 eetlepel zout), és kb. 1,5 dl víz nagyjából elég is egy családi ebéd köretjéhez. Főzni egy legalább 2-3 literes fazékban érdemes, amíg „egyet forr”, és ami alatt a víz még nem fut ki.
A kész tészta fúziós jellegét (ha a fenti magyarlakta folklór-keverék nem lenne elég) a kapros túró adja, ami helyett az enyhén sós Hüttenkäse és Crème fraîche keverékével, esetleg Kwark-kal lehet imitálni. Persze igazi túróval sem tilos, de azért el kell menni a lengyel boltig legalább (ott twaróg néven árulják).
Az egészséges táplálkozás szempontjai szerint a tészta-hús mellé wokozhatunk zöldségeket (pl. italiaanse roerbakgroenten), és párolhatunk lazacfilét (zalm), ami szintén kaporral (dille), citromos-joghurtos szószban az igazi. De marhahússal, szívpörkölttel, csirkepaprikással is kombinálhatjuk, persze. Ez utóbbiak hozzávalói hagyományos hentesnél (slagerij) nem kaphatók, poelier-nél viszont igen, akivel manapság leginkább már csak piacon találkozhatunk.
És hogy mivel bolondítsuk meg a wokzöldségeket? Hát ketjap manis-szal például, aminek csak annyi köze a ketchuphoz, hogy mindkettőt a szószok őséről, egy ázsiai halszószról nevezték el. A ketjap ugyanis eredetileg kínai, de aztán az indonéz konyhában is meghonosodott szójaszósz-fajta,
ma már többféle ízben árulják minden valamirevaló élelmiszerboltban. A ketjap manis például édes, szirupszerű, és pálmacukorral készül. Az indonéz konyhának pedig különösen nagy ázsiója van Hollandiában, melyek közül a Bami- és a Nasi goreng a legismertebbek. Nokedlis változatukon még dolgoznunk kell, de nem lehet messze már a tökéletes eredmény :-)
Most, hogy a tojás-majré is nagyjából lecsengett, bátor kísérletezést kívánunk mindenkinek!
