Külföldön rendezett magyar kultúráról szóló fesztiválok előtt sokszor vegyes érzésekkel várjuk az eseményt. Vagy félünk a túlságosan leegyszerűsítő, a csikós-gulyás - Magyarországon már szinte csak nyomokban fellelhető – országkép újbóli megtapasztalásától, vagy attól tartunk, hogy ismét egy kirakodóvásárba csöppenünk, ahol cigányzene szól a háttérben.
Szóval, az idei – 2016. február 28-án, a belgiumi Leuvenben megrendezett – HungaroMania fesztiválra tartva volt bennünk félsz. Szerencsére kellemesen csalódtunk! :)
Természetesen, a minden fesztiválon kötelező és szokásos magyar gasztronómiai felhozatal itt is jelen volt, de pont olyan arányban, hogy a rendezvény szerves részét képezte, nem nyomott el semmi mást. A De Smaak van Hongarije-t már ismertük, de azt nem tudtuk, hogy van magyar bolt Antwerpenben is!
A legmeglepőbb a magyar kultúra iránt elkötelezett flamandok, hollandok nagy száma volt, akik nem csak látogatóként, hanem kiállítóként is erős jelenlétet produkáltak. Az talán mindenki számára ismert, hogy sok holland és belga vesz házat, nyaralót Magyarországon. Az ő, és a magyar párral rendelkezők részéről nem furcsa, hogy magyarul szeretnének tanulni, vagy akár beleszeretnek az országba, vagy annak kultúrájába. Azt viszont bámulattal néztük, hogy semmilyen, a fenti kapcsolattal nem rendelkezők is milyen mélyen és elkötelezetten ismerik és tanulják a magyar nyelvet, vagy érdeklődnek a magyar kultúra iránt. Például a Most Magyarul! Hongarije Magazine kétnyelvű – magyar és holland – kiadványt már ismertük, de a standján tapasztalt hollandok számára készült, magyar nyelvet oktató kiadványok bőségén szinte megdöbbentünk.
A HungaroMania programjai is csak fokozták az elképedésünket, hiszen a magyar nyelvű Workshop magyarul tanítóknak, Flandria és Magyarország közötti hidak című előadások mellett hollandul (flamandul :) ) hallgathattuk a magyar klasszikus zene történetéről, a magyar nyelv eredetéről. Valamint, a magyar irodalmi művek holland fordításairól szóló témák is azt mutatták, hogy holland/flamand részről meghökkentően nagy az érdeklődés nyelvünk és kultúránk iránt.
Persze a „magas” kultúra mellett szórakoztunk is, hiszen néztünk néptáncot, egy magát a népzene-blues-funky-SKA -hip-hop vonalra helyező Ego Sum kézdivásárhelyi zenekar koncertjét és közös magyar dal éneklést is.
Maga a helyszín egyébként ideális volt, se túl kicsi, se túl nagy. A folyamatosan változó és hömpölygő – körülbelül háromszáz-háromszázhúszra becsült résztvevő jól betöltötte az épületet.
Persze a borokat is megkóstoltuk (…) és a nap vége felé már szinte rávetettük magunkat a belépő árában benne foglalt gulyásra.
Az esti koncertet és táncházat már nem tudtuk megvárni, de biztosak vagyunk benne, hogy az ottmaradók jól érezték magukat, mint ahogy mi is egész nap!
