Az egyik 5 perc angol nyelvleckében olvastuk, hogy angolul a jól ismert gulyás és az icipici szavak mellett a palacsinta is magyar eredetű szó, és mi semmilyen más forrásnak nem szeretnénk hinni ez ügyben. Mindhárom szó megvan a hollandban is, a goulasch-t és az ietsepietsi-t könnyű felismerni, a pannenkoek-hoz viszont kell egy kis képzelőerő azért.
A gyerekeknek mindenesetre Hollandiában is a palacsinta a nemzeti étele, a boltok tele vannak palacsinta porokkal, amit külön rázóflakonban is lehet kapni, és már a kisiskolások is palacsintafejeket rajzolgatnak színes tésztából a tepsibe.
A szóda, a só, a cukor és az étolaj nem tartozik szorosan a palacsinta összetevői közé, a holland változatok egészen minimalista módon is készülhetnek, azaz a tojás-liszt-tej egyveleg pont elég is hozzá.
Ha pedig egy kicsit egészségesebb palacsintát akarunk enni, akkor készíthetjük meergranen lisztből is, ami gabonakeveréket jelent, amit feldobhatjuk őrölt zabpehellyel (havermout) is, ami kávédarálóval vagy turmixgéppel pár perc alatt elkészíthető (havermoutmeel). A palacsintatésztában a zabpehely sok nedvességet szív magába, így tejből néha kell egy kicsit hozzáönteni, főleg ha egy-két nappal előre gondoskodunk róla.
A palacsinta nem lesz fűrészpor-ízű és cipőtalp-állagú, ha mindig frissen készítjük, zsiradéknak 1-2 csepp folyékony margarint használunk (vloeibare margarine), valamint erős lángon sütjük (annyira, hogy megfordításkor még egy picit nedves a teteje).
Ahogy pár év után változik az ízlés, úgy a bélflóra is elhollandosodik: a vaníliapudingos-mákos, túrós palacsinta, vagy az igazán különleges tejfölös-nutellás palacsinta valahogy kikopott a kívánságlistánkról. Az igazi magyar palacsinta, különösen a Gundel, vagy a palacsintatorta, igaziból úgyis inkább ünnepnapokra való.
Remek inspirációt kaptunk viszont a De Pannenkoekenbakker heusdeni éttermében, ahol a gyömbéres palacsintát próbáltuk ki, így hamarosan az itthoni kísérletezések kiegészültek a gyömbérkompóttal: Chinese stemgember a neve, kis befőttesüvegekben lehet kapni.
Lekvár helyett pedig Chivers Lemond Curd-öt érdemes kipróbálni. A Lemon Curd-del néha mellé lehet fogni, mert van, amelyik túl édes, pedig a jobb fajták pont a savanykás ízük miatt olyan finomak.
S hogy a kínai gyömbérgyökér meg az angol citromkrém mellett legyen valami holland is, egy szórásnyi hagelslag (csokidara) és pár szem eper kerül még az elhollandosult palacsintánkba, aminek minden bizonnyal még nem fejeződött be teljesen az evolúciója azért.
Aki nem szeret tésztasütéssel pár percet sem bíbelődni, az vehet kész palacsintákat és poffertjest is az élelmiszerboltokban. A poffertjes igazi holland találmány, valószínűleg tehát egyáltalán nincs ősmagyar megfelelője. Az íze nagyon hasonlít a palacsintáéra, de a pici poffertjéket másmilyen palacsintasütőben sütik, ennek poffertjespan a neve. A tésztája is sűrűbb, pici élesztőporral meg is kelesztik, hogy mindkét oldalán púpos, összességében lencsealakú legyen. A turistacsalogató helyeken még árulják a hagyományos változatát is, amit helyben sütnek és porcukorral-vajjal ízesítik, de leggyakrabban inkább nutellával dobják fel.
Ezen kívül a boltokban amerikai palacsinta is kapható, igaz, egyáltalán nem őshonos errefelé. Kicsi, kerek, és vastagabb, mint a mi palacsintánk. A waffel viszont egész mást jelent, mint otthon. Igaziból csak a belga waffel az, amit nálunk is waffelként ismernek, a holland változat, azaz a stroopwafel azonban egy kerek szirupos ostya, ami a legeslegismertebb holland édességek egyike, de sajnos nincs köze a palacsintához.Viszont nagyon jó ajándékötlet azoknak, akik hazautazáskor szeretnek ajándékokkal kedveskedni az ismerőseiknek.
Ha mindet végigkóstolnátok, utána legyetek kicsit elnézőbbek egy darabig a mérleggel, ezen felül más kockázattal már igazán nem érdemes számolnunk. Jó étvágyat hozzá!
