1956-ban a holland közvélemény szorosan nyomon követte a Magyarországon zajló forradalmat. Szimpátiájuk annak is volt köszönhető, hogy elismerték a kis nemzet bátorságát, mellyel a Föld egyik legnagyobb hadseregével szállt szembe. Érdeklődésüket a magyar események iránt a korabeli holland sajtó teljes mértékben kiszolgálta, hiszen nemcsak folyamatosan beszámoltak a hírekről, hanem budapesti újságírókon és fotósokon keresztül azonnal tudósították újságjaikat. Szolidaritásukat számos – többek között amszterdami, hágai és utrechti – tüntetésen is kifejezték.
Sőt, a magyar forradalom leverésekor amszterdamiak egy csoportja az akkor Stalinlaan-nak hívott, azaz Sztálinról elnevezett utca névtábláját leverte és Vrijheidslaan-nak, azaz Szabadság útnak nevezte el, amelyet azóta is visel. Ennek a spontán akciónak 2006 óta egy tábla is emléket állít, melyet Amszterdam akkori polgármestere, Job Cohen és az akkori magyar nagykövet, Szentiványi Gábor avatott fel. Az emléktábla a Vrijheidslaan és a Victoriaplein sarkán található.
A magyarok melletti kiállás olyan erős volt, hogy a holland csapat bojkottálta az 1956-os, Melbourne-ben megrendezett Olimpián történő részvételt. Természetesen a döntés meghozása nem volt könnyű, hiszen minden csapattag 4 évig készült a versenyre, többen komoly arany- és egyéb éremesélyesként. Ennek ellenére a Holland Olimpiai Bizottság 1956. november 7-én táviratban visszarendelte a már Melbourneben lévőket.
A budapesti forradalom és szabadságharc elbukását követően mintegy 4 000 magyar menekült érkezett Hollandiába. Azt, hogy milyen szeretettel fogadták a magyarokat, semmi sem jelzi jobban annál, hogy Juliana királynő rádióbeszédben és személyesen a Julianahal nevű, központi fogadóállomáson is köszöntötte őket. Továbbá, a becslések szerint 16 millió gulden gyűlt össze megsegítésükre, valamint 200 magyar egyetemi diákként, ösztöndíjjal tanulhatott tovább. A julianahali találkozón egyébként a királynőt egy magyar forradalmi zászlóval is megajándékozták, melyet a mai napig a Királyi Archívumban – a hágai Koninklijk Huisarchief-ban –, a királyi család ereklyéi között őriznek.
Az akkori hollandiai magyar közösség példásan összefogva segítette az újonnan érkezőket. Eleinte tolmácsolással, majd az integrációjukat támogatva. Ennek részeként információs kiadványokat készítettek, melyekben többek között a holland társadalomról, politikai berendezkedésről, adórendszerről írtak. Természetesen a holland nyelv tanulásában is segítettek, nyelvtani összefoglaló, holland-magyar szótár kiadásával és Hollandia több pontján nyelvtanfolyamok szervezésével.
És hogy a kép teljes legyen, szerencsére fennmaradt és így megnézhetjük – magyar felirattal is - a fent már említett, Juliana királynő által mondott beszédet, melyben magyarul is köszöntötte a menekülőket: „Isten hozott Benneteket Hollandiában!”.
2016 őszén a hágai magyar nagykövetség rendezvénysorozattal emlékezik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról, melynek részletes programja a nagykövetség oldalán található.
