A külföldön élés egy kihívásokkal teli kaland – beszélgetés egy Hollandiában élő magyar pszichológussal

2016. november 13., vasárnap

Külföldre költözni se nem egyértelműen jó vagy rossz dolog, hanem olyan, amilyenné mi tesszük.

Bár egy pszichológusnak „hivatalból” optimistának kell lennie, a Hollandiában élő és ottani magyaroknak segítő Kereszty-Füzi Virág tapasztalatból beszél, amikor azt hangsúlyozza, hogy minden nehézség ellenére a külföldi lét egy lehetőség és nagyrészt rajtunk múlik, hogyan éljük meg az új országban az életünket.

Az alábbi beszélgetéssel induló új sorozatunkban abban szeretnénk segíteni a külföldön élő magyaroknak, hogy - Virág szavait kölcsönvéve - otthon érezzék magukat új környezetükben és a legjobbat hozzák ki külföldi életükből.

 

Bemelegítésként kérlek mutasd be magad, illetve a Hollandiai Magyar Lelki Egészségközpontot: kik vagytok, hol működtök, mi a fő profilotok?

Pszichológusok és hollandiai magyarok vagyunk. Praxisunkat Hollandiában élő magyarok számára hoztuk létre, ahol pszichológiai támogatást nyújtunk anyanyelven, magyarul. Központunk Utrecht belvárosában található.

Fő profilunk az életvezetési tanácsadás. Különböző életszakaszokban bármelyikünket érhetik váltások, változások, felmerülő kételyek, bizonytalanság, új szerepek és nehézségek, feladatok, kapcsolatok és veszteségélmény, válságok és kimerültség, legyen szó kultúraváltásról, új társaságba, munkahelyre való beilleszkedésről, karrierváltásról, párkapcsolatról, társtalálásról, felnőtté válásról, családi életről... Ilyen elakadásokkor nyújtunk segítséget pszichológusként személyes figyelmünkkel és mindemellett új alternatívákat, lehetőségeket és személyre szabott módszereket kínálunk az előrelépésben és megerősítést, önbizalmat a megküzdéshez.

Egy új kultúrában ráadásul jellemzően inkább magunkra vagyunk utalva. Önmagában a beilleszkedés, önmagunk és helyünk megtalálása az új környezetben mindannyiunk számára kihívást jelentő feladat. Ezt mi is megtapasztaltuk, így értjük, tudjuk, ismerjük ezeket az élményeket és pszichológiai tudásunk mellett saját tapasztalatainkat is szívesen megosztjuk a hozzánk fordulókkal.

Egyéni tanácsadás mellett találkozókat, előadásokat, workshopokat és filmvetítést szervezünk önismereti, mindennapi pszichológiai témákkal, szeretnénk fórumot teremteni a magyarok találkozására és személyes fejlődés gazdagítására.

Úgy gondoljuk, hogy a pszichológiának nem csak az a feladata, hogy betegségeket gyógyítson, hanem, hogy abban is segítse az embereket, hogy még boldogabb életet éljenek.

Szeretnénk abban segíteni a külföldön élő magyarokat, hogy otthon érezzék magukat új környezetükben és a legjobbat hozzák ki hollandiai életükből.

Az anyanyelven való kommunikációt azért tartjuk különösen fontosnak, mert amikor érzéseinket, gondolatainkat, benyomásainkat szeretnénk szavakba önteni, sokkal gördülékenyebben megy, ha ezt anyanyelvünkön, a számunkra leginkább hozzáférhető nyelven tehetjük. Így nem kell azon gondolkozzunk, hogyan kéne ezt angolul vagy hollandul megfogalmazni, hiszen több szavunk, kifejezésünk van rá. Ráadásul a közös kulturális háttérből fakadóan mi értjük, tudjuk a magyar sajátosságokat, szokásokat, hiedelmeket, kultúrát, olykor fél szavakból is megértjük egymást.

Mint a fentiekből kiderült és így talán nem titok, hogy Te is külföldön élsz, konkrétan Hollandiában. Te hogy birkóztál meg a kezdeti nehézségekkel?

Nem titok :) Utrechtben élünk szintén magyar férjemmel. Mielőtt kiköltöztünk, én nem is ismertem a várost, bíztam férjem döntésében, hogy jó helyre hoz :). Utrechtbe egyből beleszerettünk.

Sokat segített, hogy korábban volt már külföldi tapasztalatom és saját indíttatásból beleástam magam az interkulturális pszichológia és beilleszkedés tudományába. Másfél évet éltem és dolgoztam Spanyolországban így saját bőrömön is megtapasztaltam a beilleszkedés nehézségeit, a kulturális sokkot, a nyelvi és kommunikációs akadályokat, erős honvágyat, azt, hogy külföldön sokkal inkább magamra vagyok utalva, megtapasztaltam a magányosságot, amikor még nem voltak barátaim, és Spanyolországból Magyarországra visszatérve megéltem a fordított kultúrsokkot, amikor is az eredeti lakóhelyem tűnt furcsának és elszoktam tőle, újra vissza kellett illeszkednem.

Ugyanakkor azt is megéltem, milyen sokat fejlődhetünk azáltal, hogy kicsit kívül esünk a komfortzónán és mennyi mindent lehet tanulni más kultúráktól: gondolkodásmódot, szokásokat, életszemléletet, kommunikációs formákat, kapcsolati minőséget.

Mindez a tapasztalás világossá tette számomra, mi az ami fontos egy új környezetbe való beilleszkedéskor: mitől érzem magam otthon, és mi kell ahhoz, hogy egy jó ritmust ki tudjak kialakítani.

Így Hollandiába már ezzel a tudással felvértezve jöttem: megtanultam, hogy nyitott legyek, kezdeményező és humorral kezeljem a kezdeti nehézségeket. Tudtam, hogy ahhoz, hogy a félelmetes ismeretlen és bizonytalanság az ismerőssé váljon, érdemes tájékozódom, és információkat szereznem a legkülönbözőbb forrásokból. Tudtam, hogy ahhoz, hogy ne legyek magányos, legyenek barátnőim, hasonszőrűek, akikkel megvitathatjuk ügyes-bajos dolgainkat, és egy közösség amihez tartozhatok, társaságban ünnepelhessünk szülinapot, új évet, karácsonyt, új barátságok után kell kutassak. Tudtam, hogy ahhoz, hogy otthon érezzem magam, biztonságot adó, kényelmes, személyes otthont kell teremtenem. Tudtam, hogy ahhoz, hogy beilleszkedjek, befogadjanak, és megismerjem a körülöttem lévő új kultúrát, érdemes megtanulnom a nyelvet, hiszen ez is kapukat nyithat és még inkább otthon érezhetem magam.

 

A cél tehát ismerőssé és kellemessé tenni az ismeretlent, érzelmi köteléket kialakítani az új környezetben, ami az otthonosság és valahova tartozás érzését nyújtja, hiszen mindez alapvető emberi szükségletünk. Érdemes már a kiköltözés utáni első periódusban megalapozni ezeket a szükségleteket, hiszen akkor vagyunk a legnyitottabbak, motiváltabbak, és a környezetünk is ekkor kezel még bennünket újként, és szívesen segítenek, hogy megtaláld a helyed.

Mielőtt kiköltöztünk, egyetemen tanítottam és mellette gyakran hétvégéken is tréningeket tartottam, klienseket fogadtam. Így szokatlan tapasztalat volt számomra a kiköltözés utáni hirtelen sok szabadidő és egyedüllét. Ezt az időt arra szántam, hogy miközben kerestem helyemet a munka világában, mellette más szerepeimre helyeztem a hangsúlyt: friss feleség, barátnő, társasági lény, hobbifotós, és élveztem, hogy olyan dolgokra jut időm, amire már régóta nem: írás, olvasás, önkénteskedés, új receptekkel való kísérletezés. Első hollandiai hónapjaim azzal teltek, hogy otthonossá tettem albérletünket, és barátok után néztem.

Bringánk természetesen előbb volt, mint albérletünk, így a kezdetektől két keréken kezdtük felfedezni férjemmel a várost és a környéket. Mondanom sem kell mekkora kihívás volt ez számomra, hiszen első pillanattól megtapasztaltam, hogy itt a kerékpározás nem az andalgós, nézelődős kerekezést jelenti, hanem kőkemény verseny, haladás, ráadásul tömött sorokban, és a hollandok sem az esőtől, sem a hidegtől nem riadnak vissza. Következő sokkoló élmény a lakások elrendezése volt, az utcára nyíló kirakatszerű ablakok és a via-ferratahoz (sziklamászáshoz) mérhető lépcsőszerkezetek, miniatűr fürdőszobák és hálófülkék. És bár jómagam előszeretettel kukucskáltam be kíváncsian a függöny nélküli ablakokon, azt már nehezebben képzeltem el, hogy magam is a kirakatban ücsörögjek, vacsorázzak... Mérföldkő volt a pirinyó albérletünkbe költözés, ami után lelkesen munkálkodtam a fészekrakáson. Amint otthonunk vendégek befogadására is alkalmassá vált, szeretettel láttuk szomszédainkat és újdonsült vendégeinket eleinte gulyással, aztán mindenféle mással.

Regisztráltam több nemzetközi meetup csoportba, részt vettem expat találkozókon. Rátaláltam az utrechti expat centerre, és egyből jelentkeztem önkéntesnek az Access nevű expat szervezetnél, ahol még több új embert ismertem meg. Amíg nem alakult ki a munkám, sokat jelentett ez az elfoglaltság hiszen egy idő után hiányzott az a napi rutin, hogy társadalmilag is hasznos legyek. Közben beiratkoztam holland tanfolyamra, és igyekeztem minél jobban utánajárni a környék adta lehetőségeknek. Az új élet tudtam, hogy új szokásokkal is jár, így adta magát, hogy most olyan szokásokat is beépítsünk az életünkbe, amit amúgy is szerettünk volna: rákaptunk a bringás életre, beiktattuk a rendszeres sportolást és egy kicsit egészségesebb táplálkozást. Blogot írtam, így tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, és örökítettem meg beilleszkedésünket.

„Persze, külföldre költözni nem könnyű, de majd megoldom” - mondjuk sokan. Miért érdemes mégis szakemberhez fordulni?

Kalandvágy, szakmai lehetőség, pénzkeresés, tanulás, új környezet, párkapcsolat, család, kellemetlen élethelyzetből való kilépés vagy maga Hollandia. Különféle motivációk és vágyak csábítják a magyarokat a tulipánok országába.

Külföldre költözni azonban se nem egyértelműen jó vagy rossz dolog, hanem olyan, amilyenné mi tesszük.

Rajtunk múlik, hogy hogyan éljük meg a külföldi életünket, és hogyan küzdünk meg a kihívásokkal, felismerjük, hogy való-e egyáltalán nekünk a költözés vagy éppen az adott kultúra szemlélete, lehetőségei, társadalmi berendezkedése, klímája stb.

Vannak olyan tényezők, amelyek hatékonyan segítik és megkönnyíthetik a külföldi beilleszkedést. Ilyen lehet a korábbi külföldi tapasztalat, a célországgal kapcsolatos tájékozottság, a nyelvtudás, a kulturális identitás, és a társas támogatás.

Ha éltünk már korábban kis időt külföldön, akkor kevésbé ér minket meglepetés a kulturális sokkal kapcsolatban, kialakulhatott bennünk egyfajta érzékenység, nyitottság és empátia a más kultúrájú emberek irányában, aminek köszönhetően könnyen tudunk kapcsolatot teremteni különféle emberekkel és képesek vagyunk elfogadni, nem vesszük magunkra a kulturális különbségekből fakadó félreértéseket. Az sem mindegy, hogy az ember hova költözik. Hollandiába vagy Curacaora költözni, bár mindkét helyen ugyanazt a nyelvet beszélik, merőben más tapasztalatot ígér. Minél nagyobb a kulturális távolság, annál nagyobb a kulturális különbség is, ezáltal a beilleszkedés és az otthoniakkal való kapcsolattartás nehézsége. Az is kérdés, hogy saját kultúránk és a célország kultúrája mennyire kompatibilis egymással. Olasz barátaimnak nagyon nehéz például megszokni az esős időt és az ő temperamentumukhoz képest hűvösebb és tárgyilagosabb holland kommunikációt.

Ahhoz, hogy mielőbb felvegyük a ritmust, érdemes minél több információt szerzünk, utánajárunk, utánakérdezünk és olvasunk az adott ország lehetőségeiről, szervezettségéről, szokásairól, időjárásáról, kommunikációs jellegzetességeiről. Egy idegen országba való költözéskor fontos az idegen nyelvek ismerete. Beszéljünk legalább angolul, és ha tehetjük hollandul, ezáltal kerülhetünk kapcsolatba másokkal, akik majd a barátaink lehetnek, és találhatunk munkát. Ha nem beszélünk nyelveket, külföldön könnyen izolálódhatunk.

Azt hiszem, talán a legfontosabb a beilleszkedés során a társas támogatás. Társas lények vagyunk. A közös élmények, a megerősítés, visszajelzések, egymás segítése a külföldre költözés és beilleszkedés során is alapvető szükségleteink, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A külföldiek körében sok a hasonszőrű, akik hasonló cipőben járnak mint Te, ugyanakkor más kulturális hátterük, új érdekességeket tárhatnak fel előtted, és Neked lehetőséged van megmutatni milyenek is a magyarok. A magyar társas közeg biztonságot adó, nincsenek nyelvi korlátok, és sokszor hasonló szükségleteink miatt egymás között segítőkészebbek vagyunk. Nap mint nap kapcsolatba kerülhetsz hollandokkal a szupermarketben, hivatalokban, munkahelyen, ahol meghálálják ha holland nyelven szólalsz, de valószínű vannak holland szomszédaid és ha hosszú távon tervezed a letelepedést, érdemes kapcsolatot teremteni a helyiekkel is, így teheted leginkább magadévá a holland kultúrát.

A kultúraváltás ugyanakkor mindannyiunk számára megterhelő és kihívást jelentő feladat. Feladni a régit és megteremteni az újat, eligazodni a bizonytalanságban, kapcsolatokat ápolni távolról és újakat építeni az ismeretlenben, megtalálni a helyünket, mindezt egy számunkra szokatlan környezetben. Ezen az úton olykor elakadhatunk, ilyenkor pedig jól jön egy kis útmutatás, „tankolás”, és erőgyűjtés.

Szakember adhat motivációt, nyújthat alternatívát és támogatást a kezdetekkor. Megnyugtató felismerni, hogy az ember nincs egyedül a problémájával és bizonytalanságával. A praktikus tanácsok pedig mindenki számára hasznosak lehetnek.

Amikor valaki nem érzi jól magát huzamosabb ideje, érdemes szakembert felkeresni. Amikor úgy érzed elakadtál valamiben, egy helyben topogsz, rágódsz, magányos vagy és stresszes, vagy azt érzed, hogy egy ideje egyszerűen valami nincs rendben. Amikor a saját megküzdési stratégiáid és módszereid nem működnek, hatékony lehet egy kívülállóval és egyben szakemberrel megvitatni a lehetőségeidet és segítséget kérni az akadályok elhárításában.

A magyarok egyre nagyobb migrációjával párhuzamosan egyre többet lehet olvasni a kulturális sokkról és annak fázisairól. Ti is ennek mentén próbáltok elindulni?

Ez a szemléleti keret sokszor előkerül valóban, és szorosan összefügg a külföldre költözés mítoszával, miszerint külföldön „kolbászból van a kerítés”. Sokan nagy (olykor irreális) vágyálmokkal költöznek külföldre, és nem számolnak azzal, hogy turistaként más megtapasztalni egy országot, mint ott élni.

Amikor külföldre költözünk, belépünk egy másik kultúrába, ahol teljesen más értékek, szokások és szabályok szerint élnek az emberek, mint mihez Magyarországon szoktunk. Időbe telik, amíg megtanulunk az új közegben természetesen mozogni.

A kulturális beilleszkedés egyes szakaszainak ismeretében, tudatosabban oda tudunk figyelni, hogyan előzzük meg a problémákat és miként aknázzuk ki legjobban a lehetőségeinket.

A beilleszkedés első szakaszában például, amikor szárnyalunk és lubickolunk a felfedezés örömében, a legjobb formánkat hozzuk és ekkor vagyunk a legmotiváltabbak. Érdemes már ebben a nyitott időszakban a hivatalos ügyek elintézése mellett új barátságokat kialakítani, lakhelyünket otthonossá tenni és elkezdeni a nyelvtanulást.

A következő szakasz a kulturális sokk szakasza, melynek forrása az a frusztráció, ahogy botladozunk az új világban. Gyakori ilyenkor az elesettség érzése, az ingerlékenység, a becsapástól való félelem, a jelentéktelenség és zavarozottság érzése. Néhányan visszahúzódnak a saját biztonságos világukba és elmagányosodnak. Fontos, hogy ebben az időszakban legyünk elnézőek és megértőek magunkkal szemben. Nekem nagyon sokat segített a humor, a kíváncsiság és az őszinteség.

Az alkalmazkodás időszaka már inkább a próbálgatásról, kísérletezésről, ellentmondásokról és az útkeresésről szól. Mit keresek itt egyáltalán? Hová tartozom igazán? Elfogadnak külföldön? Otthon vagyok még Magyarországon?

Idővel pedig meglátjuk a külföldön élés pozitív és negatív oldalát egyaránt, elfogadjuk a másik országot olyan tökéletlennek, amilyen. Kialakulnak a rutinok, megtanuljuk, hogyan lehet boldogulni az új országban.

Változó, hogy ki hogyan éli meg a beilleszkedés megpróbáltatásait. Van, akinek a honvágy okoz nehézséget, míg másoknak a párkapcsolati minőség megváltozása, gyakran megjelenő érzés a magány és a bizonytalan jövőkép: Itt akarok élni? Szakmailag jó úton haladok? Mi lesz a karrieremmel? Kint legyen családom vagy otthon? Találhatok magamnak társat külföldön?

Leggyakrabban a kiköltözés után kb egy-két évvel keresnek meg, amikor már az újdonság varázsa elmúlt és nem költözött helyébe otthonosság érzés.

A tudomány egyre inkább afelé hajlik, hogy a külföldön élő emberek számára az otthon és a hovatartozás már nem egy földrajzi helyhez kötődik, hanem a kapcsolataikhoz. Tehát az, hogy mennyire érezzük otthon magunkat egy adott országban, attól függ, hogy mennyire és milyen szálakkal kötődünk az ott élő emberekhez.

Köszönjük, hamarosan innen folytatjuk! :)

 


Back to Top