Hollandiában könnyű megszeretni a takaros városokat és a fejlett infrastruktúrát, de ez mind semmi ahhoz az elsőre kevésbé látványos sajátossághoz képest, mint a szabadság és az emberi méltóság tiszteletben tartása, vagy a nagyfokú társadalmi együttműködés, amit a jó öreg, 500 éves demokráciájukban gyakorolnak a szorgalmas hollandusok. Azok is, akik öntudatos állampolgárok és hírből sem ismerik a jobbágymentalitást, de azok is, akiknek Hollandia a második-harmadik hazája már, és viszonylag gyorsan beleszoktak a jóba.
Az 500 év alatt nem lett sokkal egyszerűbb a rendszer, és a hollandoknak a konszenzusokkal is legendásan lassan sikerül dűlőre jutniuk, de a demokrácia már csak ilyen: azaz nem csinál kedvet magához, és néha úgy tűnik, azok a népek értékelnék igazán, akiknél éppen hiány van belőle...
Még 2018. szeptember 15-én történt, hogy a demokrácia napját ünnepelték Hollandiában, ahol a háromszintű politikai rendszerből a helyi politizálásnak jutott a főszerep. A tarományszékhelyek saját programmal készültek, így az 1971-ben megnyílt észak-brabanti Provinciehuis is Den Boschban, ahol évenként csak ezen a napon lehet látogatni a két legérdekesebb látványosságot:: a kilátást a 23. emeletről valamint az épület alatti atombunkert, amit a hidegháborús időkben a mindenkori vezetés menedéke lett volna, de szerencsére azóta nem fordultak olyan rosszra a dolgok.
S hogy a tartományoknak mi a szerepe a holland politikai rendszerben? Kezdjük inkább az elejétől!
Hollandia alkotmányos monarchia (Constitutionele monarchie), államfője a király, és a legfelső vezetés parlamentáris demokráciában működik. 2013 áprilisáig Beatrix királynő volt az uralkodó, azóta pedig Vilmos Sándor, ismertebb nevén Willem-Alexander. Párja, a királyné az argentin Maxima, akik három lányukkal a legcukibb celebhíreket szolgáltatják a népnek. Hivatalos oldaluk, a koninklijkhuis.nl visszafogottabb ugyan, de azért mindig aktuális hírekkel és fotókkal látja el az alattvalókat.
A parlamentet a választópolgárok közvetlenül választják (a képviselőház tagjait, amit hollandul Tweede Kamernek neveznek), amely a többségi demokrácia elvén kormányt alakít. Jelenleg Mark Rutte a miniszterelnök. Ez a harmadik kormányzási ciklusa, így a kormányt Kabinet Rutte III-nak is nevezik. A kormánykoalícióban a VVD, a CDA, a D66 és a ChristenUnie vannak jelen. További parlamenti pártok: PVV, GroenLinks, SP, PndA, PvdD, 50Plus, SGP, DENK, FvD.
Hollandiában viszonylag sok párt van, némelyikük története a XIX. századig nyúlik vissza. Csoportosíthatók aszerint, hogy felekezetiek-e (a CDA, az SGP és a ChristenUnie azok). Valamint jobb/bal/közép felosztásban, ami nem jelent feltétlenül éles határt. Valamennyire a progresszív/konzervatív kategorizálás is hasonló eredménnyel pozicionálja a pártokat. A politikat spektrumot két tengely mentén lehet elképzelni, melyből látszik, hogy a két ellentétes negyedben szóródnak a pártok, míg a másik kettő majdnem üres.
A populizmust viszont még nem sikerült olyan tökélyre fejleszteni, mint amit a magyar közéletből alaposan megismerhettünk, de az álhírek korában (hollandul nepnieuws) itt sem lehet elég óvatosnak lenni.
Hollandiában a politikai kormányzat három szintű: állami, tartományi és települési. Ezt kiegészíti a vízügyi hatóságok rendszere (Waterschappen), ami még a demokratikus államberendezkedésnél is régebbi, mintegy 800 éve gondoskodik arról, ami Hollandiában egyedülálló: biztonságot és élhető feltételeket teremteni a tengerszint alatt is. Összesen 21 ilyen vízügyi szervezet van Hollandiában.
Működési területük nem egyezik meg a tartományokéval, mivel a vízgyűjtő területek földrajzi sajátosságaihoz igazodik. Amennyire régi, ugyanannyira viccesen hangzanak a kulcspozíciók a vezetőségükben. A dijkgraaf (magyarra gátfelügyelőnek fordítják: a dijk gátat, a graaf viszont grófot jelent) és a portefeuillehouderek (kincstárnokok) alkotják az elnökséget.
Mindegyik kormányzati szinten, és EU tagállamként az Európai Parlamenti választások szintjén is a választópolgárok közvetlen szavazat útján voksolhatnak.
A jelenleg is működő parlamentarizmus és a háromszintű kormányzás alapjainak lefektetője Johan Rudolph Thorbecke (1798-1872) volt. Az ő korában a demokrácia kiszélesítését a viszonylag fiatal királyság nem szívesen nézte volna jó szemmel, ám II. Willem királynak, az 1848-as európai szabadságharcok, köztük nem kis súllyal a magyar szabadságharc miatt is, nyitottnak kellett mutatkoznia az Alaptörvény megváltoztatására. Így Hollandia forradalom nélkül is sokkal liberálisabb, modernebb állam lett. Thornbecke három kormányzati ciklust vezetett végig, viszonya a királlyal kissé ellentmondásos volt, és később a protestánsokat is magára haragította. Öt nappal a halála előtt azonban még hozzájárult Aletta Jacobs egyetemi felvételéhez (ő az első nő Hollandiában, aki orvosi tanulmányokat folytathatott), így a női emancipáció szárba szökkenéséért is hálával gondolunk rá.
A három szintű kormányzás legalsó, önkormányzati szintű politikájával és ügyeivel viszonylag hamar megismerkedhetnek az itt élő magyarok. Egyrészt, mert a mindennapi ügyintézés (BSN azonosító, lakcím bejelentés, oktatás) helyi szintű, másrészt pedig azért, mert a települési önkormányzati választásokon az idelglenesen Hollandiában élők is véleményt mondhatnak.
Mivel a tartományoknak középső, kissé mostoha szerep jutott, ezért a lakosok a legkevésbé informáltak arról, mi folyik a tevékenységük keretében. Nem csoda, hogy a demokrácia napján ezek próbálnak erősebb programokat felsorakoztatni.
A tartományi tanács (Provinciale Staten) tagjait a polgárok négyévente, közvetlenül választják, ők alkotják a taromány saját parlamentjét. A legközelebbi választás 2019 márciusában lesz. A nagyobb tartományoknál jelenleg 55 (Észak-Brabant, Észak- és Dél-Holland, Gelderland), a legkisebbnél, Zeelandnál 39 tag van. „Szendvicstöltelék” szerepük abban is megmutatkozik, hogy a Felső Házat (Eerste Kamer), azaz a szenátust viszont nem a nép, hanem a tartományok tanácsának tagjai választják. A tartományi tanácsnak három kulcsfeladata van: népképviselet, az általános politikai keretek lefektetése, és a tanács politikai kontrollja. A képviselői jogok közé tartozik az írásbeli és szóbeli kérdezés joga, az indítványok és módosítási javaslatok benyújtása, interpellációk, törvénykezdeményezési és elrendelési jog, de vizsgálóbizottságok felállítása és kihallgatási jog gyakorlásával is joguk van ügyek kivizsgálásra. Az egyes pártok honlapjai nagyon informatívak az éppen folyó ügyekről, és a képviselőkkel olykor meglepően könnyű megbeszélést kezdeményezni, még akkor is, ha a munkarendjük nagyon pörgős.
Hollandiának 12 tartománya (Provincie) van, ezek nagyobbak, mint a magyarországi megyék. A regionális szintű kormányzati szintnek felelnek meg, pedig területileg jóval kisebbek, mint Magyarország statisztikai-tervezési régiói. Annak ellenére is regionálisak és nem megyei szintűek, hogy történelmi nevük ugyanolyan szépen cseng, mint mondjuk Csongrádé vagy Hevesé, nem pedig olyan mesterkélten, mint a Közép-Dunántúli Régióé. Az Észak- és Dél-Holland tartományok neve a legtrükkösebbek, ezek egyike sincs kimondottan északon vagy délen, de mivel a legtöbb érdekes dolog itt történik, ezért ezek szerepelnek leggyakrabban a külföldi tudósításokban. A nevüket mégis rendre tévesen fordítják angolra és magyarra is, és ezt valahogy évtizedek óta nem sikerül kijavítani. Dél-Holland tartomány egyébként nem kisebb városoknak ad otthont, mint Hága és Rotterdam, Észak-Holland központja pedig Haarlem, legnagyobb városa viszont maga Amszterdam. Ráadásul ezek mind egymás csücskében vannak, lakosaik ingáznak, keresztül-kasul programokra járnak, szórakoznak egymás városaiban (miután legyőzték a lokálpatriótizmusból fakadó enyhe ellenszenvet).
Mindenesetre, aki Hollandiában él, az valószínűleg képben van abból, melyik tartományban lakik, és ha szerencsés brabanti, frieslandi vagy limburgi az illető, akkor a vicces tájszólás mellett az erős helyi identitást is elsajátíthatja. Legalábbis, ha nem akar túlságosan kilógni a sorból...
A tartományi parlament mellett működik a Gedeputeerde Staten, azaz tartományi önkormányzat, vezetője a commissaris van de Koning, azaz a királyi megbízott. Ő általában a tartományok legmagasabb rangú politikusa, ők a legismertebbek a tévéből, így a politikai rendezvényeken szelfiért is érte állnak legszívesebben sorba. A tartományok szakterületek széles skáláján gyakorolnak döntéshozói, igazgatási, felügyelői jogokat, például: fenntartható területfejlesztés, vízgazdálkodás, környezetvédelem, energiaellátás, élhető vidék, természetvédelem, közlekedési infrastruktúra, tömegközlekedés, kulturális infrastruktúra, tartományi gazdaságfejlesztés. Az egyes tartományok honlapjain elég jól lehet tájékozódni a tervezett és folyamatban lévő fejlesztésekről. Minket a brabanti gyorsforgalmi kerékpárúthálózat tervei hoztak lázba, de Noord-Brabant a többi szakterületen is hihetetlenül ambiciózus tervekkel büszkélkedik.
De azért vannak problémák is, jól kell tudni zsonglőrködni például a magas nép- és sertéssűrűségből adódó kihívásokkal is, előbbi főleg a lakáshiány, míg az intenzív állattartás a talajszennyezéssel és a szagterheléssel sújtja az itt élők hétköznapjait, beleértve a városiakat is. A tartományoknak jó és színes helyi adóik vannak (honlappal, rádióval és TV-vel, feliratozott korábbi felvételekkel), követhetők a Facebookon és a LinkedIn-en is. Ilyen például az omroepbrabant.nl, az omroepzeeland.nl vagy az omroepgelderland.nl vagy az rtvdrenthe.nl is.
Ezek már a kezdő nyelvtanulók számára is érdekesek tudnak lenni, a haladóknak meg egy csöppnyi otthonosság-érzést nyújt a képben levés. Magyar szemmel kicsit irigykedhetünk a nyugodt hangnem, az életszerű problémefelvetések és az értelmes politikai hírek hallatán, de szerencsére ehhez is gyorsan hozzá lehet szokni :-) Kellemes tájékozódást mindenkinek!
