A holland időjárás mindig hálás téma (?)

Az idei holland nyár egy szerda délutánra esett. Vagy mégsem?

A szakállas székely viccet már a tavaly nyárra is csak módjával lehet rásütni. Idén viszont már április óta lubickolunk a mediterrán napfényben, nyáron meg szívjuk magunkba a száraz széna illatát, elmerülünk a világossárgás termőföldek látványában, mintha a régi Magyarországon lennénk. Igaz, kicsit kilapított formájú a táj, de van akinek ez is kimondottan otthonos.

Az átlag hollandok általában nem aggodalmaskodnak amiatt, hogy a házukat mindjárt ellepi a tenger, és a perzselő napsütést is inkább kihasználni és élvezni szeretnék, mint csóválni a fejüket miatta. Sőt szinte várják már, amikortól Hollandia végre bortermő vidék lesz! Ez onnan is látszik, hogy a borszókincs látványos fejlődésnek indult, aki ad magára, az rendeléskor nem áll meg többé a piros-fehér dilemmánál.

Azért egy kicsit ijesztő látvány, hogy egy legendásan csuromvizes országban egyszercsak kérgesre száradtak a nagyobb pocsolyák, a termőföldeket locsolni kell, a felszíni vizek használatát pedig máris korlátozták. Máskor meg egy nap alatt esik le egyhavi esőmennyiség, vagy olyan félórás felhőszakadás van, hogy egy időre járhatatlanná válnak az alagutak. A víztöbblet okozta kárelhárításban persze még mindig nyilvánvalóbb a hollandok rutinja, de a klímaváltozásra való felkészüléshez ma már messze nemcsak gátakkal és még több gáttal próbálkoznak a szakemberek.

Aki úgy érzi, hogy ez átmeneti ingadozás csupán, annak az alábbi trendeket, beszédes számokat ajánljuk figyelmébe:

• Az átlagos hőmérséklet 1900 óta 0,8 °C-kal emelkedett a Földön. Hollandiában ennek több, mint kétszeresével, 1,7 °C-kal.
• Az éves átlagos csapadékmennyiség Hollandiában 850 mm, ez 20%-kal több, mint az 1950-es években volt. Gyakoribbak a száraz időszakok, de ha esik, akkor nagyon: korábban folyton szemerkélt az eső, ma viszont ritkábban esik, de az egyszerre lezúduló csapadékmennyiség sokkal több.
• Gyakoribb szélviharok: az orkánok erejét a tengervíz melege táplálja, melyek Afrika felől érkeznek a kontinensünkre. Egyelőre nem világos, mikortól kell majd bedeszkázni az ablakokat a nagy hurrikánok idejére, de az utóbbi években jó pár szélsőséges vihar segített ráedzeni kicsit.
• Növekvő tengerszint, áradások: ez az, amire Hollandia a legjobban fel van készülve, még úgy is, hogy az elmúlt évszázadban máris 20 centiméterrel nőtt a tengerszint. A hollandok párszor meg is tapasztalhatták, milyen az, amikor áttöri a víz a gátakat. Az 1953-as nagy árvíz után viszont megépítették a modern kor hetedik csodáját, a holland gátrendszert, amit „Delta Works” néven ismer a világ. Tulajdonképpen lenyűgöző turistalátványosság, ahogy vihardagálykor záródnak a Maeslantkering kapui, bár szerintünk olyankor jobb otthon maradni inkább.
• A természet megváltozik: a tavaszi melegben bizonyos madárfajok korábban kelnek ki a tojásból, amikor még nincs elegendő élelmük. A hőkedvelő fajok kiszorítják a régieket, a vándormadarak meg inkább télen is a helyükön maradnak. Nehéz megjósolni, ki marad a végén, de a tapasztalat azt mondja, hogy a drasztikus környezeti változások kihaláshoz szoktak vezetni, ami a nagyvilág állatkertjének, benne az emberi fajnak is nagyon kellemetlen hír.

A Párizsi klímaegyezményt szerencsére nem veszik a hollandok sem félvállról, az országos intézkedések a www.klimaatakkoord.nl és a rijksoverheid.nl honlapokon is jól követhetők. Akármennyire is károsak a metáneregető tehenek, vannak más tényezők is, amik növelik az üvegházhatást: Hollandiában ez felerészt az iparnak, 20%-ban a közlekedésnek, majd az épületek fűtésének-hűtésének tudható be (mindhárom a CO2 kibocsátás miatt), és csak ezután jön a mezőgazdaság. A zöldenergia, a fenntartható közlekedés és körforgásos gazdaság egyre elterjedtebbek, és ma már nem azon vitatkozunk, hogy a megelőzés vagy az alkalmazkodás a fontosabb, ugyanis nyilvánvalóan egyiket sem hanyagolhatjuk el.

Bízva abban, hogy a politikusok és a gazdaság szereplői is teszik a dolgukat, mi magunk is élhetünk klímatudatosan a mindennapokban. A vízszolgáltatók honlapján, vagy a milieucentraal.nl-on szuper tippeket kaphatunk arról, mint tehetünk magunkért, ha a saját életfeltételeink jövője a tét. Lássuk, hogyan ne pazaroljuk a vizet:

• Akinek kertje van, különösen sokat tehet az ész nélküli vízpazarlás ellen. A szárazabb talaj sok esetben jobb a növényeknek, mert mélyebben és erősebben fognak gyökerezni, így a túllocsolás kimondottan káros lehet. Ugyanakkor, akinek saját háztetője van, mindenfélét csinálhat az összegyűjtött esővízzel, amihez nem kell ivóvíz minőségű tisztaság.
• Aki csak a lakásban pancsol, annak azt ajánlják, hogy korlátozza a vízhasználatot a reggeli és az esti csúcsidőben, zuhanyozzon röviden, mosogasson és mosson telepakolt géppel.
• Ne csöpögjenek a csapok és ne folyjon fölöslegesen a víz fogmosáskor.

A klímatudatosság kicsit bonyolultabb és talán több lemondással jár, de érdemes elgondolkodni rajta:

• Az autóhasználat „mindent visz”, de a háztartási kütyük is sokat dobnak a CO2 lábnyomunkon. Használjunk mindenből kisebbet, energiatakarékosabbat, járjunk biciklivel vagy tömegközlekedéssel, és ha nem tudunk lemondani a repülőutakról, próbáljuk meg az aránytalan környezetterhelést valamivel kompenzálni, például ültessünk fákat.
• Aki megteheti, szereljen fel napelemet a háztetőre, járjon elektromos autóval (vagy béreljen autót, amikor autóznia kell), válassza mindenből a zöldenergiát (Hollandiában liberalizált az energiapiac, lehet zöldebb szolgáltatót választani).
• Zöld választás a vegetariánus étrend is, a hústermelés ugyanis tényleg aránytalanul nagy környezetterheléssel jár. A húsfogyasztás heti 2-3 alkalommal bőven elég, ráadásul egészségesebbek is leszünk, konditerembe is kevesebbet kell járnunk, ha inkább zöldségekkel tömjük tele a hasunkat.

Ha többet szeretnétek tudni, a neten magyarul is rengeteg szemléletformáló anyag áll rendelkezésre. A Humusz Szövetség hosszú évek óta az egyik legaktívabb és legprofibb szervezet, tőlük mindenképpen érdemes tanulni. A klímatudatosság csak egy szelete a környezetvédelemnek, tágabb értelemben a hulladékmentes, pazarlásmentes éltemóddal összességében ugyanazt a célt szolgáljuk. Azaz tegyük jóvá, amit elrontottunk, és teremtsünk emberhez méltó életkörülményeket a jövő nemzedékeknek is. Ehhez az életmódhoz a világ pusztulásáról szóló rémtörténetek nem biztos, hogy kedvet csinálnak, de a klímaszkeptikusság sem tűnik okos dolognak, ne dugjuk homokba a fejünket! Bármennyire is súlyos az ember felelőssége, cselekedni soha sem késő, még úgy sem, hogy a jövő máris elkezdődött, úgy rémlik, valamikor szerda délután ...