Azt ismeritek, hogy egy fiatal férfi nemrég kibérelt egy hotelszobát, de a borzalmas szagtól nem tudott elaludni? Az ágya alatt egy foszladozó női tetemet találtak, így derült fény egy vérfagyasztó gyilkosságra….. És Amerikában a WC-re ülő hölgy? Akinek egy patkány beleharapott a fenekébe? Ki mer ezek után nyugodt szívvel WC-re menni, anélkül, hogy alaposan átvizsgálná a terepet?
De az biztosan megvan, hogy távoli országokban vakációzó szerencsétlen nyugatiak nem tértek vissza többé, mert egy vesékre specializálódott orvoscsapat belőlük biztosította az anyagot a szervátültetésekhez…
A napi kellemes borzongáshoz tulajdonképpen semmi szükség nincs külön álhírekre és összeesküvés-hívésre, ugyanis a városi legendák (Urban Legends, stadslegende vagy helyesebben stadssage) Hollandiában is bőven szolgáltatnak épp elég szörnyülködnivalót. Ethel Portnoy 1978-ban kiadott „Broodje aap met” című könyve nyomán a városi legendákat „broodjeaapverhaal”-nak is mondják errefelé, mivel a monda szerint akkoriban egyes éttermekben majomhúsos szendvicset szolgáltak fel (lehet, hogy nem is Hollandiában, hanem egyes források szerint Bronx-ban). Ez a kötet a posztindusztriális Hollandia folklórjából válogat érdekes történeteket, melynek nyomán a broodje aap gyorsan fogalommá vált Hollandiában.
A broodjeaap.nl volt az egyik első holland website (1999-től önálló domain névvel), amely legelőször még csak öt történetet bocsátott az éterbe. Időközben jobbnál jobb sztorik láttak napvilágot, eleinte még nagyon kevés képpel és videóval, mivel a szájhagyomány és egy csipetnyi valós alap volt a lényeg (vagy legalábbis bármi, ami eléri a hihetőség határát), szóval a történetek érdekességéhez mindenki házzátehette vagy elvehette a magáét. Kár, hogy kezd kicsit leáldozni a csillaguk, azóta ugyanis a reddit.com és a dumper.nl rövid videói és ütős mémjei által az újabb történetek instant formát öltöttek, és szinte már szinte beszélni sem kell tudni ahhoz, hogy megértsük….
Aki mégis inkább olvasgatni szeretne, azoknak a sztorimesélős honlapok természetesen nemcsak hátborzongató témában kínálnak szórakozni valót. Ráadásul tömörségben is megállják a versenyt, a http://www.beleven.org/verhalen/ például 1, 3 és 6 perces kategóriákra, gyerekmesékre, zanzásított görög mondákra, mindenféle vallási szokásra szűrve szolgál érdekességekkel gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, így nemcsak morbid igényeket elégít ki. A honlapok szépségben viszont már volna mit behozniuk, de ha mégis rászánnánk magunkat az időutazással egybekötött nyelvtanulásra, művelődésre, akkor a broodjeaap.nl még most is abszolút nyerő.
És hogy egy Budapestről ismerős történet kapcsán láthassuk, hogy milyen is egy városi legenda evolúciója: ismerjük meg annak az egyszeri shoarmásnak az esetét, akihez minden szombat éjjel ugyanaz a társaság járt a bulizás után falatozni kicsit. Ezek a törzsvendégek egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a fokhagymaszószt teljesen lecserélték. Az új nyomóflakon szűkebb lyukú, ráadásul a régiben a szósz sokkal selymesebb, finomabb volt. Rá is kérdeztek az eladónál, miért változtatott a recepten, aki nyílt őszinteséggel mesélte, hogy a legutóbbi fogyasztóvédelmi ellenőrzés során bevizsgálták a szószokat, amelyek negyedrészt nyálból, slejmből és orrváladákból álltak. Egyes vendégek állítólag sportot űztek abból, hogy evés után „kicsit utántöltsék” a készletet. Khm, bármennyire is rémesen hangzik ez az egész, a forrás megerősíti, hogy sajnos van igazság a történetben, igaz, még a hatósági ellenőrzés előtt sikerült egy Leiden közeli shoarmásnak nyakon csípni egy köpni készülő vendéget. Csak hogy ne érjen kellemetlen meglepetés, mi szóltunk ...
