Az adományozási kedvről

2018. április 14., szombat

Hollandiában se szeri se száma az alapítványoknak és az adománygyűjtéseknek, a spórolós németalföldiek nagyon is hajlandóak pénzt áldozni, ha jótékonykodásról van szó. A nemzetközi összehasonlításokban is jól szerepelnek, és egy kicsit hozzá is tartozik a holland identitáshoz a proszociális, önzetlen viselkedés, ami többnyire szervezetten, azaz adománygyűjtés és önkéntes munka formájában valósul meg.

Talán Magyarországon is találkoztatok már néhány holland alapítvánnyal és önkéntessel, akik a szegény sorsúakon, vagy éppen az egyházi iskolákon segítenek pénzzel és felszereléssel egyaránt.

A Stichting Vakaró voor Komló például a komlói romáknak segít, de ők szervezték a Parno Graszt hollandiai koncertjeit is. A Hulp Oost-Europa pedig egy keresztyén szervezet, amely kelet-európai egyházi iskolákat támogat. De nem kell messzire mennünk: a használt holmit árusító kringloopwinkelek is jótékony célra fordítják a bevételeiket, szállítanak adományokat olykor kelet-európai szegény településekre is.

Az adományozási kedv Hollandiában

Az nrc egyik tavalyi publikációja szerint azonban az utóbbi években csökkent a híres holland adományozási kedv.

2015-ben a holland GDP 0,77%-át (5,7 milliárd eurót) fordították adományozási célra, ami nagyjából ötödével kevesebb, mint 1999-ben volt. Az így is hatalmas összegben többek között a háztartások és a cégek adományait is beleszámították, és összességében a lakossági adományozók segítenek a legeslegtöbbet: dobogósok az egyházi és humanista célok, a nemzetközi segélyszervezetek és az egészségügyi célú alapítványok. A háztartások 81%-a adakozott 2015-ben, átlagosan 352 eurót, emellett ráadásul a tárgyi adományok is jelentősek, ebben a háztartások 39%-a jeleskedett, átlagosan 143 euró értékben.

A csökkenést egyébként elsősorban a szekularizációval magyarázzák: hívőkből, akik a legnagyobb adakozók, egyre kevesebb van Hollandiában is, ráadásul ők is inkább az idősebb korosztályba tartoznak. Mi azért reméljük, a jótékonykodás Hollandiában sem megy teljesen ki a divatból, bár úgy tűnik, a facebookos like-okat már messze nem követi annyi jótett, mint amennyi régi nemvirtuális világban volt.

Nálunk, magyaroknál az adományokból gazdálkodó szervezetek sorsa mostanában politikai játszmák kereszttüzébe került, pedig némely civil kezdeményezés csodálatra méltó eredményeket ért el a mélyszegénységben élők, a börtönviseltek vagy épp a beteg gyerekek fejlesztése, segítése terén. Talán mi szervezetlen, spontán segítségnyújtásban vagyunk erősebbek, a külföldön élő magyarok meg aztán különösen, hiszen a keresetük egy részét eleve hazapumpálják.

Hogy mennyiféle céllal lehet Magyarországra adományozni, ahhoz nem kell ötletszikrákat adnunk, a téma zavarbaejtő bőséggel hever a lábunk előtt, és nemcsak a szegénység, hanem a sajtópropaganda és a kirekesztés (pl. más véleményűek, más szexuális beállítottságúak, hajléktalanok, „idegenszívűek”) is meglehetősen aggasztó otthon.

Az adományozás Hollandiában

Akik szeretnének nemes célra pénzt gyűjteni, azoknak figyelmébe ajánljuk Richard Wiseman: 59 másodperc című könyvében bemutatott eredményeit. A kísérletben a gyűjtés akkor volt a legsikeresebb, ha a persely piros színű volt (mert a szükség érzését kelti), és a felirat pedig arra utalt, hogy sok kicsi sokra megy, azaz „minden penny számít”. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert ha túl sokat kérünk, akkor a legtöbben inkább nem adnak semmit, nehogy zsugorinak tűnjenek a többiek előtt.

Szóval, bármennyivel is tudtok számotokra fontosnak tartott célokra költeni, nyugodtan legyetek rá büszkék, tájékoztassatok másokat is, de ne hencegjetek az összeggel, nehogy elvegyétek mások kedvét! És ki tudja, talán a jótákonykodásra is rá lehet szokni, ha nagyon akarjuk...


Back to Top