Ha a részeg angol matróz legendájánál többet szeretnénk tudni a holland nyelvről, akkor egy sor érdekességre lelhetünk a nyelv történetével, alakulásával kapcsolatban. Amatőr nyelvészkedés gyanánt egy sor párhuzamot vonhatunk a magyarral, majd megállapíthatjuk, hogy a holland nyelv története is érdekes, változásai nagyon is logikusak, és bőven izgalmasabb annál, mintha egy nyugatra vetődött germán törzs sajátos hablatyolással erőlködne csupán…
Wim Daniëls: Over Nederlands gesproken…. című könyve kifejezetten nem nyelvészeknek íródott, azaz könnyű egyszersmind remek olvasmány, mely az első holland nyelvemlékektől egészen a legújabb szleng-változatokig terjed. Lássuk néhány példát, mi mindent lehet belőle tanulni!
Gyökereink például nagyon mások: mi magyarok kimaradtunk ebből az indoeurópai vonalból (és büszkék vagyunk rá), a germánok viszont nem, és a négy nyugati germán ág rögvest egymás mellett kötött ki, így szoros hatással voltak egymásra. A négyben az angolok, németek, hollandok vannak, no meg a frízek, akik nem csak különcködnek, tényleg igazi különálló nyelvről van szó. Nevüket a göndör hajukról kapták különben, amit a holland „friseren”, és a magyar „frizura” szó is nyomokban jelez még.
Az első ó-holland írásos nyelvemlék vallásos tartalmú és a 800-as évekből származik (Gelobistu in Got Alahmehtigan Fadaer). Régebbi, de sokkal kurtább a „Látjátuk feleimnél”, viszont egész jól ki lehet találni, miről szól. Egy keresztelői fogadalomból való, és azt kérdezi, hiszel-e Istenben, a Mindenható Atyában.
Az első teljes mondatig azonban egészen a 11. századig kellett várni, ezt tartják az első „igazi” nyelvemléknek, ami viszont a szerelemről szól. A „hebban olla vogala...-t” olvasván felelevenedik a mi tavaszi szél kezdetű népdalunk, ugyanis azt jelenti, hogy „...a többi madár fészket rakott már, mire váruk mi még?”
Az 1100-as évektől már Middelnederlands-ról beszélünk, ami sokat változott, sokféle hibásan lejegyzett szöveg született, de a hibákból egyszer csak szabály lett, és értékes nyelvemlék... A hollandok „Anonymusa” egy bizonyos Willem volt, aki a „Reinaart de Vos” című eposzt jegyezte le, mely az ókori Aesopus és Phaedrus mesékben gyökeredzik: a benne szereplő állatokat emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Főszereplője egy ravasz róka, aki mindenkinek sok bosszúságot okoz, és mindig tisztességtelenül szerez előnyt. A középkorból fennmaradt történetekre jellemző, hogy rímekbe szedettek, mert a szövegek a könyvnyomtatás előtt csak szájhagyománnyal tudtak terjedni, és könnyebb volt így megjegyezni őket (és még ma is könnyebb ezzel a módszerrel nyelvet tanulni).
A holland aranykortól napjainkig már új-hollandról beszélhetünk, és az ekkor megjelent szövegek sokkal könnyebben érthetők. A „Frikandellen in Kropsla” receptje 1667-re datálható, amikor ezekben még darabka vagy jókora szerepelt valódi mértékegységek helyett, ám ennek ellenére egész jól lehet vele boldogulni, a helyesírás persze nem nagyon stimmel még: „...neemt dan soo veel eyeren als ghy kroppen hebt” (végy annyi tojást, ahány fej salátád van).
Időközben, ahogy mifelénk, úgy Németalföldön is igény kezdett kibontakozni az egységes helyesírásra és az összetett szavak révén újabb fogalmak megalkotására. Ne csodálkozzunk például, hogy az iskolai tantárgyakat a hollandok még ma is ódivatú szavakkal illetik: az 1548-as születésű Simon Stevin alkotta meg a wiskunde (matek), natuurkunde (fizika) és scheikunde (kémia) szavakat, aki egyáltalán nem nyelvész, hanem természettudományos beállítódású korabeli tudós volt.
A kép forrása: nederlandsetaal.eu
Ebben a sikeres évszázadban a hollandok többek között a világhódítással is el voltak foglalva, és az égvilágon mindennek nevet adtak, amerre jártak. Az USA keleti partján, néhány földrajzi név ma már elangolosodott változatban utal néhai holland megfelelőjére: New York (Nieuw Amsterdam), Harlem (Haarlem), Brooklyn (Breukelen) vagy Coney Island, ami a holland nyuszikról (konijn) kapta a nevét.
Bibliafordításban viszont mi pipáltuk le a hollandokat: a vizsolyi biblia 1589-ben készült el, a holland Statenbijbel csak 1637-ben. A helyesírás egységes szabályait először 1804-ben helyezték le, és egy darabig nem is nagyon nyúltak hozzá: a következő nagyobb változtatás 1934-ben volt. Ez utóbbinál fektették le például a nyitott és zárt szótagokra vonatkozó helyesírási előírásokat. A még ma is használatos, több kiadást megért „Het Groene Boekje” pedig 1954-ből való, és újabb kiadásaiban szépen nyomon követhető, milyen gyorsan koptak ki az elavult, régimódi szavak a hollandból. A janitsaar (janicsár) vagy joepen (ugrani) szavakat a mai kölkök minden bizonnyal nem nagyon használják már…
A nyelvtanozáshoz a 't kofschip lett a „szamárvezetője” (ezelsbruggetje) a zöngétlen magánhangzók csoportjának, ami azóta kiegészült az x-szel, így az xtc-koffieshop pontosabb ma már. A -d és -t múlt időben való használatához nyújt segítséget, ami csak a helyesírásban jelenthet gondot, mert egységesen mindegyiket t-nek kell ejteni.
A kép forrása: nederlandsetaal.eu
Némi kreativitásra ad lehetőséget a „lulleriken”, amit egy tízéves kislányt talált ki 1998-ban, és olyan új szavak megalkotását jelenti, aminek egyelőre mi sem tudjuk még a jelentését. Nyelvtanulókkal kimondottan gyakran megesik az ilyesmi...
Az igazán menő szókincs pedig már nem is a dialektusokból, hanem a legújabb szlengekből való, meg az sms-nyelvből, és persze a focipályák mellől. A sambavoetbal például olyan, amikor a játékosak olyan szépen játszanak, hogy azt öröm nézni. További fociszókincshez ezt a korábbi cikkünket ajánljuk.
Aki szeret fennkölt vagy régimódi szavakkal kérkedni, az biztosan sikert arat majd a rijwiel (kerékpár) szóval, igaz, nem biztos, hogy mindenki érti majd, bár a wielrennen (kerékpározás) még ma is használatos kifejezés a sokkal gyakoribb fietsen mellett. A nagyi szókincséből ismerős idegen hangzású szavak a hollandban is megvoltak egykoron: a stelázsi stelling, esetleg stellage, a firhang voorhang, a kasznyi meg kast, ami még most is az, ugyebár.
A néhai boterhomp-ért viszont talán már kinevetnének: a homp egy darabka kenyeret, a boter pedig vajat jelent, a szendvicset mégis boterham névvel illetik, pedig egyáltalán nem logikus kenyér nélkül vajas sonkát enni….
Szóval az időjáráson túl is vannak remek témák, amivel a szellemi kalandozásban méltó partnereinket, a hollandokat is levehetjük a lábukról. Legyetek jók, azaz „hou je goed” vagy brabantiul Houdoe hè!
