Milyen alkatrészei vannak a hóembernek, mit hoz a Mikulás a gyerekeknek, hogyan kell megvizsgálni egy beteg rongybabát és megetetni a mackót szendviccsel? Megannyi napi aktualitás, ami bárkivel megeshet, aki pont óvodás korú.
Az 1950-es évek derekán, a Het Parrol című lapban jelentek meg először Jip és Janneke történetei, Annie M.G. Schmidt tollából. Az újságírónő munkatársa, Fiep Westendorp az akkori nyomdatechnikai feltételekre optimalizálva, koromfekete sziluettalakokkal illusztrálta a nyúlfarknyi történeteket, melyeket az írónő a munkaidőből lecsippenett percekben formált mesévé. Azóta több generáció nőtt fel e történeteken nemcsak hazájukban, és mindmáig a legnépszerűbb és legismertebb alakjai a holland gyermekirodalomnak.
A rövid történeteket leginkább Annie M.G.Schmidt akkoriban hasonló korú kisfia ihlette, aki szintén sokat játszott a szomszéd kislánnyal. Jip és Janneke első találkozása a szomszédok közti sövényen keresztül, egy kis lyukon átbújva történik, akik attól fogva jó barátok, együtt tapicskolnak a tócsákban, versenyeznek palacsintaevésben és sokat bújócskáznak egymással.
A történetek hamarosan könyv alakban is megjelentek, és azóta számos újabb és újabb kiadás látott napvilágot. A szerzőpáros együtt és külön-külön is sok más gyermekkönyvet adott ki. A magyar felhozatalban korábbról ismert Titi vagy Szutyoksári kalandjait is nekik köszönhetjük. A Jip en Jannekét több nyelvre, a legkülönbözőbben alliteráló nevekkel fordították le. Magyarul végre-valahára 2014-ben, Janó és Janka címmel jelent meg, Varga Orsolya fordításában: http://www.libri.hu/szerzok/annie_m_g_schmidt.html?page=1&szerzo=97220
A szurokfekete mesealakok lassacskán meghódították a gyerekeknek szóló termékkínálatot, így számtalanféle terméken, először függönymintaként, majd kirakós játékon, pizsamán, bögréken jelentek meg. A jellegzetesen holland HEMA szerezte meg a jogot, hogy üzleteiben a saját termékein, így édességeken, kölyökpezsgőn és gyerekápoló szereken Jip és Janneke szerepelhessen.
Aki most kezdi a holland tanulást, annak a legjobb szórakozást és ismerkedést jelentheti a kedves kis történetek eredeti nyelven való olvasása. Sokat lehet belőle tanulni a mértékletes, ám életvidám holland mentalitásról, az egyszerű nyelvezet megértése pedig hamar sikerélményt hoz. Az igék például jelen időben szerepelnek, és a legtöbb kifejezés gyakran ismétlődik, ami a kisgyerekeken kívül a nyelvtanulóknak is igazán jól jön... Mivel a könyv sok kiadást megért, így általában bármely használt cikk boltban (kringloopwinkel) vagy bolhapiacon (vlooienmarkt) beszerezhetők. A youtube vagy más videómegosztókon pedig helyes és érthető kiejtéssel egypár történetet meg is lehet hallgatni, például itt: http://www.kinderfilmpjes.net
Létezik egy holland kifejezés, a mesefigurákról elnevezett „Jip-enjanneketaal” (JipésJannekenyelv), ami a lehető legegyszerűbb, érthető nyelvhasználatra utal. Először a hatóságok kacifántos megfogalmazásainak egyszerűsítésére próbálták bevezetni. Ennek népszerűsítése azonban kicsit túlcsordult a célon, mert a politikai kampányokban már a túlzott leegyszerűsítéssel, a választók gyermeteggé való lealacsonyításával kritizálták szorgalmazóit. A hétköznapi nyelvhasználatban és tanulásban mindenesetre a világos és egyszerű megfogalmazás aranyat ér.
Annie M.G. Schmidtet életében „Hollandia igazi királynőjének” is nevezték. A legismertebb 20. századi holland íróként tartják számon. Eredeti és vagány személyisége és kiváló humora volt. Az egyik legszomorúbb, de mégis nagyon progresszív témakörben, az eutanázia elfogadásában is úttörő szerepet vállalt, melyet közvetlen családja körében élt meg. Fiep Westendorppal egyaránt Zaltbommelből származtak, és szülővárosuk máig kiemelt szeretettel emlékezik róluk.
A Stadskasteel Zaltbommel állandó kiállítással kedveskedik a mese rajongóinak, a városban pedig egy barátságos szoborral állít emléket Jip és Janneke készítőinek:
És ha mindez nem volna elég kedvcsinálásnak...
