Amikor elődeinknek sikerült végre megérteni a járványok természetét, és a karantén mellett vakcinálással is igyekeztek védekezni ellenük, egyszeriben a bőséges gyermekáldás kérdése kezdte el nyomasztani Európa vallásos családjait.
A szegényebb magyarok az „egykézéssel” vetettek véget a burjánzó gyerekseregnek, és már a 19. századtól ez vált rideg erkölcsi normává a református családokban, különösen a Dél-Dunántúlon. Szinte még le is nézték azokat, akik „nem tudtak vigyázni”.
Ezzel szemben Hollandia déli tartományaiban katolikusok éltek, és csak a 20. század első felétől erősödött meg a tudatos harc, enyhítésként a 10-12 gyerekes családok lakhatási és egyéb gondjaira, és amire előbb-utóbb a nagycsaládos reformátusok is nyitottnak mutatkoztak.
A kép forrása: pleinm.wordpress.com/2011/05/12/stoeien-met-demografie/
A Brabeau egyik régebbi számában igazi hőstörténetet olvashatunk a témában bizonyos Jan Smulders-ről, aki brabanti katolikus orvosként szelíden, de élete végéig elszántan állt ki az akkoriban egyetlen elfogadható módszer terjesztésében, és aki publikált is róla De Periodieke Onthouding címmel. Ez nem más, mint a naptármódszer, ugyanis az egyház tiltotta az összes fogamzásgátló eszköz használatát, és a mélyen hívő családokban kizárólag a természetes születésszabályozás jöhetett szóba.
Smulders eredetileg papnak tanult, de aztán mégis apja nyomdokaiba lépett, és orvosi tanulmányokra tért át az Amszterdami Egyetemen. Ő maga is népes családot tartott el, 9 gyermeke volt. Az ő korában, a 20. század elején az a mondás járta Brabantban, hogy „'ge komt hendiger aan tien kijnder ès aan één koe”, vagyis hamarabb lesz tíz kölköd, mint egy tehened…
Már fiatal orvosként is a megelőzést, a felvilágosítást és a jó nővérképzést tartotta a legfontosabb népegészségügyi tényezőknek, és úttörő munkát végzett a csecsemőhalandóság elleni harcban, még hozzá a modern, jó higiéniai körülményekre valamint az anyatejes szoptatásra helyezve a hangsúlyt. A magyar párhuzam kedvéért említjük, hogy nem volt kortársa Semmelweis Ignácnak, aki sokkal korábban, 1865-ben hunyt el, és akit a rossz higiéniai körülmények valamint a gyermekágyi láz közti ok-okozati kapcsolat feltárásáért az akkori orvostársadalom kirekesztett. Mindenesetre abban hasonlítanak, hogy mindkettejüknek küzdenie kellett az igazáért, és mindkettőjük álláspontja napjainkban is szilárdan megállja a helyét.
Jan Smuldersről azt írják, hogy művelt és joviális jellem volt, aki nagyon jól tudott fordítani köznapi nyelvre, azaz könnyen szót értett a pácienseivel is. Filozófiával, teológiával és az eszperantóval is foglalkozott, és minden tudását latba vetette az 1930-as publikációjának megírásakor, ami óriási sikert hozott számára. Ez volt a De Periodieke Onthouding in het huwelijk, és amiben egyesítette a japán Onigo és az osztrák Knaus naptármódszerét. Az alapos kutatás és a biológiai tényeken alapuló állításai az orvostársadalmat és jónéhány hívő katolikus családot is egyaránt meggyőzték. 1934-re már 26.000 példányszámban járt a brosúra, ami német, francia és angol fordításban is hamarosan megjelent. 1939-ben bekövetkező haláláig továbbra is finomította a módszert, és vizsgálta a női ciklus testi és lelki vonatkozásait is.
És közben harcolt azokkal a katolikus papokkal, akik mindvégig gúnyolódtak a nézetein. Akkoriban a római katolikus egyház szemében a neomalthusiánus nézetek számítottak a fő ellenségnek, akik a túlnépesedés ellenszeréül a születésszabályozást javasolták. Akik jártasak a közgazdaságtan történetében és némi erkölcsi érzékük is van, valószínűleg már nem értenének mindenben egyet Thomas Robert Malthus nem túl humanista megoldási javaslataival, mindenesetre a születésszabályozás mai szemmel már egyáltalán nem tűnik ördögtől valónak.
A kép forrása: vice.com
S hogy ne ágáljunk túl sokat az egyház ellen: a 19. században más, nehéz társadalmi vitákat szító tudományos eredményekkel végül épp papi személyeknek, mélyen hívő, felvilágosult tudósoknak sikerült előállni. Johann Gregor Mendel, morvaországi Ágoston-rendi szerzetes a borsókísérleteivel megalapozta a genetikát, Charles Robert Darwin pedig a teológiai tanulmányai után mégis inkább természettudósnak állt, és expedíciója során olyan paradigmát talált ki, ami máig minden természettudomány alapja. Mindketten tudatában voltak felfedezéseik jelentőségével, és mindketten csak nagyon alapos kutatást és meggyőző eredményeket mertek publikálni, hiszen tisztában voltak az egyház várható reakciójával.
A változás receptje ha kicsiben is, de Hollandiában is hasonló volt: annak sikerült tabut döntenie, aki a vallás és az tudomány világában is magabiztosan mozgott. Jan Smuldersszel azonban még nem változott meg egy csapásra minden népesedési kérdés. A második világháború után Hollandiában még csak bő 9 millióan éltek. Mára ez a szám felkúszott 17 millió fölé. A bevándorlás is hozzájárult persze, de emellett továbbra is divatban maradt a többgyermekes családmodell. Sok híresség nőtt fel sok testvérrel: az 1951-ben született Louis van Gaal (BL győztes futball edző, volt szövetségi kapitány) például kilencgyermekes katolikus családban nevelkedett, vagy a nemrég 62 évesen elhunyt, református Eberhard van der Laan-nak (Amszterdam szeretett polgármesterének) is öt testvére volt. Számos holland családban a mai napig kettőnél több gyereket terveznek. A nyomortól napjainkban nem kell tartani, a társadalom elöregedésétől viszont igen, de ez már egy másik témakörhöz tartozik...
A szexuális forradalom időszakában Hollandia már egyáltalán nem tartozott a prűdebb népek közé. Magyarország akkortájt egyik válságból bukdácsolt a másikba, az 1960-as elején már nagyon alacsony volt a születésszám, és Kádár János személyesen is kiemelten foglalkozott e témával. Máig érződik, hogy mi valahogy más irányba fejlődtünk, de egy picit büszkék lehetünk mégis a világháború előtti korszakra: Magyarországon már az 1930-as években, több mint 20 évvel a fogamzásgátló amerikai megjelenése előtt kísérleteztek a tabletta előállításán, még hozzá Richter Gedeon gyárában. A háború alatt azonban minden rossz irányt vett, sajnos a holokauszt mégiscsak beárnyékolja ezt a kis büszkeséget is… Talán nem mindenki tudja, hogy Richter Gedeont, a modern magyar gyógyszeripar megteremtőjét, 1944 decemberében lőtték a Dunába a nyilasok egy tömeges kivégzés során.
A kép forrása bd.nl/oss/anticonceptiepil-van-organon-werd-het-lekkers-van-bekkers~a49121ea/
Hollandiában ismét Brabant járt élen a tabletta bevezetésében, először nem vallási, hanem ipari értelemben: Az Oss-i Organon gyár 1962-ben hozta forgalomba az első fogamzásgátló tablettát Lyndiol néven. Eleinte nem lehetett csak úgy bárkinek felírni, hanem kizárólag menstruációs problémákra, és a fogamzásgátló hatás a betegtájékoztató „Mellékhatások” rovatában volt csak feltüntetve. Akkoriban volt Den Bosch püspöke Wilhelminus Marinus Bekkers, aki a szinte történelmi jelentőségű, 1963. március 21-i televíziós beszédében világossá tette a hívek számára, hogy a „születésszabályozás a házaspárok saját lelkiismeretén nyugszik”. A püspök országszerte nagy népszerűségnek örvendett, és még halála után ötven évvel is szeretettel emlékeznek róla. Egyszerű, sokgyermekes parasztcsaládból származott. „Caritas pro armis”, azaz a szeretet volt a fegyvere. A Lyndiol népi neve pedig találóan „het lekkers van Bekkers” lett.
A védekezés ma már szerencsére nem tabutéma, ráadásul nem az egyházzal kell vitatkoznunk róla. Az alapos felkészítést, tájékoztatást mindenki megkapja a holland iskolákban. Aki mégis lemaradt róla, az maga is elmélyülhet a témában a www.anticonceptie.nl oldalon.
